„A telefonomat rendszeresen átnézi, én meg hagyom, mert tényleg nincs benne semmi” - a barátnő nem túl diszkréten feszegeti a határokat és a kezdetektől azon lovagol, hogy a pasija adja már meg neki a hozzáférést mindenéhez. Állítólag nem akarná őket használni. Akkor meg minek?
Kellemes ünnepeket kívánunk minden olvasónknak és levélírónknak!
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdv mindenkinek! A barátnőmmel fél éve vagyunk együtt. Ő 21, én 27. Nem sokkal azután, hogy összejöttünk, ragaszkodott hozzá, hogy mindenemhez legyen hozzáférése. E-mail és facebook fiók + telefon. Mivel nem voltak előtte titkolnivalóim, még bele is mentem volna, mert miért ne, és ő is lássa, de már csak elvi okokból nem tettem eddig. Barátaim azt mondják, nehogy megadjam neki, mert ilyet senki nem kérhet és csak feszegeti a határokat. A barátnőm viszont a mai napig nem szállt le a témáról, gyakran visszatér rá, hogy miért nem adom meg ezeket a hozzáféréseket?
A bizalomnak oda-vissza kéne működnie, nem tudom, ha ilyen igény merül fel valakinél, mit akar elérni vele valójában. Engem gyerekkorom óta úgy neveltek, hogy tartsam tiszteletben a másik magánszféráját, így eszembe nem jutna ilyen kérés semmilyen helyzetben. A gépem engedély nélkül is bármikor használhatja, nincs rajta tiltott tartalom, de nem elégszik meg ennyivel. Amikor mondtam, hogy én sem vájkálnék az ő személyes dolgaiban, mert nem érdekel, nem rám tartozik, sértődés lett. Nem tudtam, hogy ez nála elvárás...A bizalmatlanság működjön oda-vissza? Legutóbb már azt mondta, adjam meg a hozzáféréseket nyugodtan, úgysem használná. Akkor meg minek? És ha netán szakítunk, akkor változtathatom meg mind. Ennek akkor lenne egy kicsi értelme, ha házasok lennénk, és ha valami történik a másikkal, vagy ilyesmi, akkor. A telefonomat rendszeresen átnézi, én meg hagyom, mert tényleg nincs benne semmi, még fotók sem. Élje ki magát, ha ezen múlik a boldogsága és ha ettől lenyugszik.
Feltenném a kérdést a kedves blogolóknak, hogy ők ebben hogyan döntenének?
