„Nem tudom, hány nő viselné el, ha reggel azt hallja, „igyekezz már, te szerencsétlen!” mégsem tekintem elvesztegetett éveknek, mert voltak jó pillanataink is” - Posztolónk nem tudja elengedni azt az érzést, hogy fölöslegesen vergődik. Valami újra, valami ösztönzőre vár. Olyan lehetőség érdekelné, ahol élőben találkozhatna új emberekkel, akikkel egyelőre csak barátság irányba haladna, és magától következne minden más.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Egy 5 éves kapcsolat után újra bele kéne vetnem magam a randik világába. De számomra ez nem olyan egyszerű. Megszoktam egy bizonyos életvitelt, egy kiszámítható tempót, aminek már vége szakadt. Történt, hogy a párom egyre többször vett semmibe, végül olyan hangot engedett meg velem szemben egyre többször, mások előtt is, amit senkinek nem engednék meg. Pár ilyet még elnéztem neki, bár egyéb szép dolgok is közrejátszottak a végéhez, de nem is ezt emelném ki, hiszen ez már a múlt.
Egyszerűen azt látom csak, hogy milyen volt és milyen lehetett volna. Én hagytam ott, nem hisztiből, hanem jogosan. Nem tudom, hány nő viselné el, ha reggel azt hallja, „igyekezz már, te szerencsétlen!” mégsem tekintem elvesztegetett éveknek, mert voltak jó pillanataink is. 31 éves vagyok. Nem akarok bepótolni semmit, ami kimaradt volna, ismerkedős buliban nagyon rég jártam. Egyedül nem is szeretek eljárni, nincs is kivel, meg nem is hívnak. Az ismerkedés majdhogynem újdonságként hat most. Levelezek pár emberrel, mindig én írom a többet, úgy vagyok vele, hogy az első találkozó előtt minél többet tudunk egymásról, annál könnyebb a folytatás, mert van valami kiinduló téma. Az egyik úrtól többször kérdeztem, hogy független-e, de mindig kitért a válasz elől.
Nem tudom elengedni azokat az érzéseket, hogy fölöslegesen vergődöm. Ez néha így bevillan és nem jó érzés, nem ösztönző. Leginkább olyan lehetőség érdekelne, ahol fizikailag, élőben találkozhatnék új emberekkel, akikkel egyelőre csak barátság alakulna ki, és majd magától minden más. De hol? És van-e ilyen? Olyan hely, ahol mindenki tudja, miért van ott, de semmi sem kötelező. Javasolták az online játékokat meg az ezekhez kapcsolódó találkozókat, mert ott már úgy ahogy ismerik egymást az emberek, de ez nem az én világom. A tiszta lappal való kezdéshez új társaságra lenne szükség. De mint írtam, az elindulásnál tartok épp, és könnyű azt másnak mondani, hogy kitartás, meg önbizalom, az én optimista energiáim sem végtelenek.
