Amikor egy erkölcsileg érzékeny nőnek azzal henceg egy pasi, hogy neki két családja van, ezenfelül huszonéves szeretői, előfordulhat, hogy kiborulás lesz a dolog vége. Posztolónk szakítás után van, és újra a piacra került. Tapasztalatai nem túl kedvezőek, ennek okát félig magában, félig a világban keresi.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Akkor én is leírnám a történetem.
29 éves nő vagyok. A legutóbbi páromnak volt egy afférja egy kolléganővel. Korábban elmondta, hogy szeret, és ha én is szeretem, megbízom benne, és tudomásul veszem, hogy képes más nőkre is rátekinteni, barátságos lenni velük. De nem akar tőlük semmit, még egy kihívó nő esetében sem. Én meg, amíg nem ad rá konkrét okot, ne féltékenykedjek. Megdumált. Nem sokra rá kiderült, hogy viszonyuk volt. Ő azt javasolta nagyképűen és leereszkedően, hogy tartsunk szünetet. Én meg mondtam, hogy ne, kösz, nem tudom mit vársz tőle, mi változna.
Én a hűséget nem tudom olyan szinten elengedni, hogy ne ez határozza meg a kapcsolatot. Vitáink csendesek voltak, és én untam meg hamarabb. Mindenben visszafogott engem. És most újra keresek. De olyan nehéz találni egy hozzám illő normális férfit. Elkeserít az egész. Sokszor ígéretesnek indul, majd annyi lesz. Vagy azért, mert hamar kiadja magát, hogy mi kéne neki, vagy mert bevallja, hogy foglalt és csak szextársat keres... Mindig várom a lehetőséget, de kezdem nagyon úgy érezni, hogy sose találok olyat, aki szeretne, tisztel és megbecsül. Én nehezen szeretek meg bárkit, de ha túljutunk a nehezén, és megismerem, nagyon odaadó tudok lenni, figyelmes és gyengéd. Odafigyelek és hűséges vagyok, de nem követelek az általános törődésen túl többet. Kell a szabadság, és a másiknak is biztosítom. De ha nem ezt keresik, akkor mit?
Együttműködést szeretnék, amit kapok, azt viszonzom (gyakran a szemétségeket is). Nem vagyok hisztis, de olyan dolgok ki tudnak rendesen borítani, amik a józan többséget általában. Miért nehéz találni olyat, akihez vonzódom, összeillünk, jól érezzük magunkat, akivel közösek lennének az érdekeink, és egyenlő mértékben van bennünk kitartás? Nincsenek nagy igényeim. Ezek nem nagy igények. Nem akárkit keresek, hanem valakit. De úgy érzem, hogy a világgal és az értékekkel bajok vannak, mert ma úgy tűnik, az a trend, hogy a másikat minél hamarabb lehengerelni, leigázni, felmérni, mennyi az ellenállása és az önbizalma, aztán betörni, megdumálni, majd feltárni, mire lehet használni.
Volt egy férfi ismerősöm, aki állandóan azzal dicsekedett a baráti körben, hogy két családja van, ezenfelül huszonéves szeretői, és egyszer annyira feldühített az önelégült büszkesége, hogy konkrétan felfordult tőle a gyomrom, felálltam és hazajöttem. Azóta nem tudok ránézni. Rám írt másnap, hogy úgy tűnt neki, miatta borultam ki, és jól észlelte-e? Én meg elég csúnyákat írtam neki vissza. Nem értem az ilyen embereket, ez teljesen beteges. Én annyira nem ilyet keresek. És ez nem erkölcscsőszködés meg üres moralizálás, aki annak érzi, azzal komoly bajok vannak. Részemről egyszerűen undorodom az ilyen hozzáállásoktól és azoktól is, akik szerint ez rendben van így.
