Néhány pálinka után egymásnak estünk...

2018. június 20. 07:54 - csajokespasik

„Azóta ő mintha kerülné az olyan helyzeteket, ahol kettesben lehetünk. Azelőtt simán átölelt, megsimogatta a hajam, az arcom” - egy görbe este sok mindent kihozhat a kollégákból, de utána a folytatásra is gondolni kell. A pasi titokzatos, hol elzárkózik a nő elől, hol megnyílik neki. Ha akar valamit, miért nem lép?

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Lassan több mint 1 éve egy igen „érdekes” viszonyban vagyok egy férfival. Ő szegről-végről a kollégám is, így is találkozgattunk/találkozgatunk. A lényeg a lényeg, a fordulópont után leálltak a dolgok, de akkor egy hajszál választott el minket attól, hogy történjen is valami. A fordulópont az volt, amikor meghívott, hogy a névnapját ünnepeljem meg vele, mert az anyukáján kívül senki más nem köszöntötte fel. Mondjuk névnapozni én sem szoktam, én sem köszöntök fel senkit, nekem az nem ünnep. De legyen.

Az történt, hogy nem is tudom meddig ültünk egy elég jó étteremben, ettünk is kicsit, de főleg pálinkáztunk. Hazafelé egy sötétebb kis utcában csókolóztunk, jobban mondva, egymásnak estünk, abba a helyzetbe simán belefért ez is, én annak örültem, hogy több nem történt ott és akkor. A körülmények nem megfelelő volta miatt nem volt több, nem mentem fel hozzá, nem is a közelben lakott, és ebből már mindketten kinőttünk. Az, hogy ezt váltotta ki belőlem az ital, viszont nekem új volt. Nem iszom rendszeresen, ittasan meg nem szeretkeztem még, nem is áll szándékomban.

Aztán egy ideig nem beszéltünk erről, de heti szinten láttuk egymást. Viszont azóta ő mintha kerülné az olyan helyzeteket, ahol kettesben lehetünk. Azelőtt simán átölelt, megsimogatta a hajam, az arcom. Már a levelezésünk is lecsökkent. Nem tehetjük meg nem történtté, és én nem is akarom. Nem utasítottam el. Mi hátráltatja? Látom rajta, hogy nem lenne ellenére. Vagy nem vallja be magának az érzelmeit? Ezt onnan látom, hogy néha küld rövid üzeneteket, hogy ki volt az a csávó, akivel az épület előtt cigiztem, ilyesmi... Féltékeny, és néha félt is helyzetektől. Arra lennék kíváncsi, hogy egy kívülálló ebből mit lát? Vannak olyan férfiak, akikben csak hosszú idő után alakul ki valami? Vagy visszarettent? Őszintén, arra is gondoltam már, lehet, hogy csak van valakije, mert amit a magánéletéről mesélt, az kevés. Nem részletes, azt mondja, egyedül él, aztán gyorsan kerüli a témát rendszeresen. FB-n nincsen, vagy ha van, álnéven.

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr8014059490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása