A pasi sikeresen lebeszéli barátnő-jelöltjét, hogy egy negyvenes nős férfival kezdjen, és abban reménykedik, így végre több esélye lesz annak, hogy összejöjjön vele. Csakhogy ez a csaj igen nehéz eset, mert csak dumál róla, ígérget és biztató csókokat osztogat, így Levélírónk talán jogosan érzi azt, hogy ha többet követelne, a csaj lerázná.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
kíváncsi lennék pár véleményre... :) van egy barát-barátnőm, négy éve ismerjük egymást, de a testiségről mindig csak beszélgettünk eddig, sokáig az volt a gyanúm, hogy ő csak poénból válaszolgat, de én sok mindent komolyan vettem. Lényeg a lényeg, sok olyan célzást tett, amiből azt szűrtem le, hogy gondolt már rám, mint olyasvalakire, akivel össze tudna jönni.
Aztán úgy 6-7 hónapig nem találkoztunk, majd egyszer csak felhívott és egy éjszakát átbeszélgettünk. Elmondta, hogy reménytelenül szerelmes egy negyvenes, nős hapsiba. És én lebeszéltem, hogy ne csináljon hülyeséget. Akkor még vitatkozott, de később megköszönte, hogy helyette gondolkoztam és lezárta a dolgot magában.
Azt tudtam róla, hogy ő a fura, vagy nem épp hétköznapi pasikra (zenészek, művészek, vadászgörénygyűjtők, extrém sportolók) meg a nála 10 évvel idősebbekre bukik általában. Azért ragaszkodom ennyire hozzá, mert az életem legnehezebb szakaszában ismertem meg és sokat segített átvészelni. Közös hangon beszélünk, sok a közös érdeklődés is, és tudom, hogy nagyon jól meglennénk, mint pár.
Meg akarom oldani ezt.
Volt, amikor rövid ideig összejöttem egy lánnyal, és úgy éreztem, megcsalom őt... Persze tudom, ez hülyeség, hiszen nem sok volt eddig köztünk. Aztán történt, ami történt: csókolózott velem (egyszer), és éreztem, hogy megváltoztak a dolgok köztünk, és a barát zónából már kifelé tendálok. Egyre több időt töltünk együtt, de magától nem kezdeményez és nem teremt intim légkört. Ha meg én próbálkozom ugyanezzel, az esetek felében kibújik alóla... Lehet, hogy az a mindent megváltoztató csók neki nem jelentett annyit, mint nekem? Vagy amikor átölelt, de akkor miért csinálta? Az nem egy jelentéktelen semmiség, amit bárkivel csinál az ember.
Eljutottunk eddig. Én hihetetlenül vonzódom hozzá, és néha komoly akaraterő kell, hogy ezt ne mutassam ki mindig. De az ő szándékait nem tudom teljes egészében kifürkészni. Hogyan is tehetném? Ha komolyra fordítom a szót, vagy nevetni kezd, vagy leolt, hogy ne csináljam már. Mások a céljaink és más az életvitelünk, de mégis sok közös van bennünk. Máshol tartunk az életben, de ez sem lehet elég akadály. Egyszer együtt mentünk vonattal haza és ő végig a vállamra hajtotta a fejét. Arra számítottam, hogy ha színt vallok, hogy mit érzek iránta, akkor utána rájön, hogy eddig csak játszott velem, és „becsületből” nem akar többet találkozni velem. Most csak hülyén érzem magam. Azt sem tudom, milyen viszonyban vagyunk most.
