„Vettem vidéken egy házat és fel kellett újítani. Hát, a helyi kőműves alatt megtapasztaltam, milyen igazán nőnek lenni” – Ez a tömör beszámoló egy első randin hangzott el. Szeretjük, ha a nők nyitottak és őszinték, de azért létezik egy ízléses határ.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Tisztelt csajokéspasik!
Ajánlom szíves figyelmükbe az alábbi történetemet:
Érdeklődve olvastam a "hány férfival voltál előttem?" posztot, lévén ismerem én ezt a lovat, csak fordítva ülök rajta.
Két válás sem szegte a kedvemet, hogy érdeklődjek a női nem iránt, így időről-időre randizok. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. Valószínűleg a bizalomgerjesztő személyiségem az oka, de igen gyorsan eljutunk egy kritikus témához - jellemzően egy nagy monológ formájában - az ex pasihoz. Bár inkább a legutóbbi szexuális élménynek nevezném.
Kávézás közben, egyszer csak ezt mondja:
'Egy norvég pasival voltam. De rendes volt, mondta, hogy csak dugni akar és tényleg.'
Vagy a másik nő:
'Vettem vidéken egy házat és fel kellett újítani. Hát, a helyi kőműves alatt megtapasztaltam, milyen igazán nőnek lenni'
Engem zavarba hoztak a közlések.
Mi lett volna a helyes reakció? Jaj drágám, veled örülök! Kérlek, mesélj még!? Ezek után valahogy nem ment az udvarlás. Mégis hogy? Legyek előzékeny, türelmes és elkötelezett úriember, de ha norvég/kőműves akcentust hall, leesik a bugyi?
Valahogy nem volt ingerenciám ezután a kapcsolatot tovább építeni.
A világ legtermészetesebb dolga, hogy nem én vagyok az első, valószínűleg nem is az utolsó férfi az életében, ez így van rendjén.
Túl nagy elvárás lenne, hogy ez a játék legyen csak a miénk, csak kettőnkről szóljon?
Üdvözlettel,
Gábor