Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Megismertem egy férfit, akivel sokáig barátok voltunk, legalábbis én így éreztem, így is akartam volna, de amikor elmondta az érzéseit, életem egyik legkellemetlenebb pillanata volt. Nem akartam szemét lenni vele, vagy azt, hogy így érezze.

Ha megismersz valakit, akivel szívesen programozol, de nem akarsz vele egyéb kapcsolatot, mert nem érzed azt, amit ő, az egy elég nehéz helyzet. Már két hete nem beszél velem. Azt mondta legutóbb, nem rám haragszik. Csak ezzel büntetsz, gondoltam magamban. Próbálnám helyrehozni a dolgokat, de tudom, hogy megbántottam, akaratomon kívül.

Jókat beszélgettünk, sok közös témánk van, jól érzem magam vele. De több nincs. Mondtam neki, hogy nem ígértem semmit, soha, és amikor kiderültek a szándékai, azonnal kiábrándítottam, de tapintatosan. És egyből olyanokkal bombázott, hogy miért nem jön be nekem ő, min változtasson …? és ezekre nem lehet úgy válaszolni, hogy félre ne értse, illetve meg ne bántsam vele. Mert nem ezekről van szó. Nincs semmi bajom vele, csak nem úgy néztem rá soha, mint lehetséges pasira, és ezen már nem tudok változtatni. Soha nem méricskéltem, hogy ő az esetem, vagy sem. Azt mondta, adjak neki esélyt és idővel megkedvelem... de nem így működik a dolog, hiába így érzi. Nem akarok egy másik ember érzéseivel szórakozni, aki számomra fontos, bár nem úgy, ahogy szeretné. Rendbe lehetne ezt még hozni, úgy, ahogy előtte volt? Vagy ennyi? Az őszinteségem miatt érezzem hibásnak magam?