Azonnal megálltam, mert utálom ha velem ugyanezt csinálják és ki akartam fizetni legalább a tisztítást. Azon kívül, hogy egy fiatal lány alakját láttam, fogalmam sem volt, valójában kit sikerült 'besároznom'. Szégyelltem magam bevallom... egészen addig a pillanatig, amíg meg nem láttam a lány arcát. Atyavilág...gyönyörű volt. Azt a másodpercet amíg élek, nem fogom elfelejteni. Szó szót követett, kaptam a fejemre amiért így vezettem :), a végeredmény egy keresztnév nekem és egy apró cetlin egy telefonszám neki a következő üzenettel: "Ne haragudj!". A lelkére kötöttem, hogy ki szeretném fizetni és feltétlenül szóljon ha kész a tisztítás. Mosolygott és elment.

Ma 2010 októbere van. Az eltelt hónapok alatt fülig szerelmes lettem ebbe a csodálatos, kedves, talpraesett, aranyos lányba. Tudom, vascső :) Nem akartunk összejönni. Nem volt ilyesmi még csak tervezve sem. Tudjátok, hogyan alakulnak az ilyen dolgok...észre sem veszed és máris nyakig benne vagy, eleinte saját magad sem hiszed el ami történik, aztán egyszer csak jön az a bizonyos rózsaszín felhő. Jött is az első csóknál...aztán a másodiknál, harmadiknál és így tovább.

Korábban nem egy barátnőm volt, mindig a normálisabb típusból, 1-3 év korkülönbségekkel, a legnagyobb 5 év volt. Sok mindent láttam, volt sok nevetés, sírás, öröm és boldogság, szomorúság és könnyek. A sors ezek után összehozott valakivel....valakivel, aki tőlem sok évvel fiatalabb. Itt tessék jól kapaszkodni, ha eddig esetleg szimpatikus volt a történet, most drámai fordulat fog következni. A korkülönbség köztünk......bizony kerek 10 év. Időközben eljött a születésnapunk is, ami pár hét eltéréssel de még ugyanabban a horoszkóp jegyben van (ez talán számíthat, ha Ti, kedves olvasók hisztek az ilyesmiben), úgyhogy most 17 és 27 évesek vagyunk. Jelenleg a történetnek két oldala van és ebben kérném a segítségeteket, véleményeket. Kérlek vegyétek komolyan, bármennyire is hülyeségnek tűnik innentől az egész, egyáltalán nem az és aki volt már igazán szerelmes, az pontosan tudja, miről beszélek. Szeretjük egymást, nagyon boldogok vagyunk együtt. Ő érettségi előtt áll, szoktunk közösen tanulni, a sulitól nem szakítom el. Emellett sportol, rendszeresen, azt is komolyan veszi és nem is hagynám, hogy abbahagyja, mert szereti. Amióta együtt vagyunk, nagyon boldog, sokat mosolyog, kiegyensúlyozott, az edzője szerint rengeteget javult a teljesítménye. Az iskolában a jegyei javultak (igaz, csak 1-et, 4-esről 5-ösre :) ). Látszik, hogy sínen van az élete, jó irányba halad. Sok közös hobbink van, mindig tudunk valamit együtt csinálni mert nem csak a szexből áll az életünk... azzal sincs egyébként gond, teljes az összhang minden téren. Jól érzem magam vele, mikor együtt vagyunk a hétköznapi hülye stressz eltűnik és madarat lehet fogatni velem (is). A pénz nem téma, nyerészkedésről szó nincs, nem ilyen indokkal vagyunk együtt, ő nem olyan lány. Nem vár el semmilyen ajándékot, csak azt, hogy szeressék. Egyetlen egy probléma azonban van és sejtitek mi az... a korkülönbség. Nagyon kevesen tudnak a kapcsolatunkról, nem merjük felvállalni, mert félünk a tőből való elutasítástól, és attól, hogy úgy ítélnek el, hogy végig sem gondolják ezt az egészet. Mert én leszek akkor a 'pedofil' és ő a lány aki tuti csak az 'idősebb pénzes pasira hajt' (ami nem igaz). Neki csak anyukája van már sajnos... előtte is titok minden, titokban szoktunk találkozni mindig és eddig még nem buktunk le soha. A megbízható barátok ha szükséges falaznak, mert vannak, akik hisznek bennünk hiszen láttak minket együtt és meggyőzte őket az a boldogság, ami a szemük elé tárult. Tisztában vagyok vele, hogy ő nem fog nekem gyereket szülni és a feleségem sem lesz, mert még előtte az élet, az egyetem, a bulizások, legalább 8 éve hátravan még addig, hogy értelme legyen belefognia egy fix, hosszútávú kapcsolatba. Ennélfogva vannak, akik azt mondják, hogy minden rá áldozott napom kárba vész és elúszik az életem, egyre nehezebben fogok találni egy korban hozzám illő, egyedülálló lányt, mert mindenki vagy foglalt lesz vagy esetleg egy kis gyerekkel teszi ki a pasija és úgy kezd el társat keresni. Aztán vannak, akik azt mondják, hogy a sors rendelte ezt így el és akkor maradjunk csak együtt...mert ha a sors úgy gondolja, hogy most már itt a vége, akkor úgyis bele fog avatkozni és szét fog minket választani...pontosan úgy, ahogy össze is hozott minket. Tudni kell, hogy a korkülönbségen kívül semmi probléma nincs az ég világon...egyszer nem veszekedtünk és soha nem tartottunk 'szünetet' a kapcsolatunkban, amióta ismerjük egymást minden harmonizál. A korkülönbséggel nekünk egymás között semmi gondunk nincs, minket nem zavar, szoktunk róla beszélni de már egyre kevesebbet. Feszültség sincs miatta. Nincs türelmetlenkedés a másik felé, se hisztizés, mindketten tisztában vagyunk a kapcsolatunk veszélyével. Lehet, ez így meredeken hangzik, talán én magam sem hinném el ha nem látnám a saját szememmel. Természetesen minden szép is lenne, ha nem lennének a környezetünk felől érkező gondok. Az ő édesanyja régimódi felfogás szerint él, szerinte a lányát messziről kerülje el az összes pasi és szó sem lehet róla meg irgum-burgum. Az nem megoldás, hogy 'várjátok meg amíg 18 lesz és költözzön el otthonról', mert ezen kívül jó a kapcsolatuk és már csak ők vannak egymásnak (testvér nincs), erőszakkal nem lehet beavatkozni ebbe. Viszont ha megtudja, hogy a lányának 10 évvel idősebb pasija van, akkor elég nagy balhé lesz. Amint tudomást szerzett a korábbi, vele egy idős barátjától, azonnal eltiltotta, meg az ő előttit is. Tehát még egyetlen egy kapcsolatát sem fogadta jó szívvel. A barátnőm pedig nagyon fél újra szóba hozni ezt a témát, ezért nem merte elmondani ennyi sok hónap alatt sem... pedig nagyon szeretné, mert úgy érzem örülne neki nagyon, ha véget lehetne venni a titkolózásnak és elmesélhetné az anyukájának mindazt a jót, ami történik vele és megkapná a beleegyezést. Akárhányszor próbáltam finoman célozni arra, hogy próbálja meg elmondani neki, teljes elutasítás a válasz minden alkalommal, úgyhogy ezt a témát nem is merem erőltetni. Teljesen biztos benne, hogy ha elmondaná akkor mi történne, ezért nem mondja és ettől a véleményétől eltántoríthatatlan. Az én részemről kevésbé problémás ez a dolog de tény, hogy nincs a homlokomra ragasztva, hogy párkapcsolatban élek, mert túl sok korlátolt emberrel vagyok körülvéve, akik csak két számot látnak és az érzelmeket nem. Gyűlölöm, ha valaki úgy ítélkezik, hogy semmit nem tud az adott helyzetről de kritizálni máris tud. Azt még hozzátenném, hogy az eltelt idő alatt egyszer nem csaltam meg és nem kavarok senkivel a háta mögött, ilyenről szó nincs. A végére következzen a nagy kérdés: szerintetek, így a körülmények olvasása után, van értelme egy ilyen kapcsolatnak, vagy a társadalom miatt (is) halálra van ítélve és nem sülhet ki belőle semmi jó? Rengeteget gondolkodom ezen és nem bírom eldönteni, mi lenne a helyes út. A szívem és az eszem teljesen mást mond. Ha úgy érzitek, tudtok segíteni bármilyen tanáccsal, pofonnal, akármivel :), azt megköszönném, valamint azt is, aki volt annyira türelmes és elolvasta ideáig. Annak is örülnék, ha valaki hasonló cipőben jár(t) és leírja, velük mi történt, mikor ország-világ megtudta a dolgot. Szép napot mindenkinek!