„Tudom, hogy ő az igazi és két gyereket mindenképpen szeretnék tőle. De nem akarok választani közte és a barátaim között” – a szerelmet válasszuk, vagy érdemes hallgatni az intrikus barátokra? A lány saját bevallása szerint a rossz fiúkat szereti, ám a körülötte mozgó haverok valami rejtélyes okból gyűlölik a legújabb jelöltet.
Sziasztok! 29 éves vagyok. 5 évig jártam egy pasival, aki végül elég zűrös dolgokba keveredett (nem részletezném, mikbe) így végül otthagytam őt. Nagyon szerettem pedig, szerintem mindkettőnket egyformán megviselt a dolog. Most kint van Németországban, így az a veszély sem fenyeget, hogy a városban, az egykor közös helyeinken összefutunk. Mert ha csak egyszer is megkérne rá, én visszamennék hozzá. Pedig rossz választás lenne. Na, ő igazi rossz fiú volt. Magam előtt is bevallom, hogy a rossz fiúk vonzanak. Vele nagyon komoly volt, addig is eljutottunk, hogy gyereket akarunk - össze is házasodhattunk volna, de szerencsére egyikünk sem hitt benne. A barátaim is szerették. 2 éve van egy másik barátom, aki ránézésre szintén meredek arc – pedig én tudom, hogy nem olyan, mint amilyennek látszik.
Az első pasim körszakállas és kopasz volt, a jelenleginek meg hosszú, vállig érő fekete haja van és kecskeszakálla. A gond ott kezdődött, hogy a barátaim zsigerből utálták a második számút. Azt mondták nekem: „meg akarod ismételni a múltat, nagyon teherbe akarsz már esni, és csak azért ettől a figurától, mert az exed látod benne. Egy hasonlóval jöttél össze, aki viszont egy bunkó. Miért szereted azt a bunkót? Mert az exed keresed benne” – szó szerint megkaptam ezeket a mondatokat. Azért tartják bunkónak, mert ha együtt bulizunk, sokat iszik, és gyakran alszik el a haverok lakásán részegen, reggel meg nem lehet felkelteni. Vitázni sem érdemes vele, mert azt nagyon tud és rendszerint alul is marad a kihívó fél. És ami engem és a többi vádat illeti: ismerem magam, nem az exem keresem – de valóban sok hasonlóság van kettejük között: mindketten veszélyesnek látszanak. A pasim érzi, hogy a barátaim nem kedvelik őt, és tudom, hogy ez zavarja (kit nem zavarna?). Mert ez azt jelentené, hogy külön kell szórakoznunk. Ismerem őt, egyáltalán nem olyan, mint ahogy kinéz. A családja imád engem, én is őket – tehát minden egyben van. Tudom, hogy ő az igazi és két gyereket mindenképpen szeretnék tőle. De nem akarok választani közte és a barátaim között, akik mára már nyíltan kerülik őt. És engem. Mit csináljak? Pontosabban, ők miért csinálják ezt? Ha választanom kell, mindenképpen a barátomat választom. Mert én igazán ismerem és tudom, hogy nagyon jó ember. De ha nem hagyják, hogy a jó oldalát is megmutassa, akkor a szemlélőnek valóban csak egy hosszú hajú bunkó jön le.