Mivel közeledett a szilveszter, eszembe jutott, hogy talán valahogy megtudnám oldani, hogy én menjek hozzá és akkor találkozhatunk. (hozzáteszem 360 km.-re lakik tőlem). Az ötlet nagyon tetszett neki, teljesen belelkesült, otthon bejelentette, hogy jön a barátnője egy hétre.

Megérkeztem a vonatállomásra - ott várt engem. Az első pillanattól kezdve jól elvoltunk, a kocsiban már fesztelenül beszélgettünk, hülyéskedtünk. Olyan volt, mintha nem akkor látnánk egymást először. Szilveszterezni egy bálba mentünk, ott is nagyon jól éreztük magunkat. Végig táncoltunk, szórakoztunk. Annak a hétnek, amit ott töltöttem, nem volt hibája. Nem volt kínos csend vagy olyan helyzet, hogy ne beszélgettünk volna valamiről. Éjjeleken át dumáltunk, néha a garázsban, gyártottuk a közös poénokat, elmentünk a városba sörözni, megnéztünk egy kiállítást, dartsoztunk, néha tényleg sírtunk már a nevetéstől. Összhang volt köztünk. Elérkezett a hét vége, amikor haza kellett mennem. Még a vonaton ültem, de már jött az sms, hogy: „Szeretlek, és nagyon hiányzol!!!” - Boldog voltam.

A srác bevallotta, hogy amikor elment a vonatom, sírt és minden közös ismerőstől azt hallottam, hogy mennyire hiányzom neki. Mindenki, aki látott minket együtt, látta azt is, hogy milyen összhang van köztünk.

Teltek a napok ő itt, én ott, beszélgettünk msn-en. Úgy volt, hogy két hét után szintén le tudok hozzá menni és ő meg februárban jön el hozzám.

Egyik este beszélgetni kezdtünk msn-en, szokás szerint. Mesélte, hogy visszahívták gyakornoknak arra a helyre, ahol ezelőtt már volt. Írta nekem, hogy nem tudja, mennyire fog nekem az megfelelni, ha csak hétvégén találkozunk. Jól éreztem magam vele, szóval ennek ellenére se akartam otthagyni. Beszélgettünk tovább és végül az sült ki az egészből, hogy ő előadta, hogy be kell vallania valamit. Ő még sosem csalta meg a barátnőit, de ki akarta próbálni, hogy milyen érzés… ezért velem megtette. (???) Kíváncsi volt rá, milyen érzés (???) Egy értelmes ember, hogy mondhat ilyet és gondolkodhat így? Azt gondolta, mindent megtehet? Ez tényleg így működik ? Nem tudom, mit szólt volna, ha valaki esetleg ezt mondja neki: „Nézd, én még nem öltem embert, szóval rajtad fogom kipróbálni...” - Elég erős hasonlat, de a lényeg ugyanaz. Leírni sem tudom, hogy mennyire rosszul és megalázva éreztem magam. Nem akartam elhinni ezt az egészet. Két hétig nem tudtam elmondani senkinek, mert akárhányszor belekezdtem, elkapott a sírógörcs. Megígérte, hogy eljön a hétvégén és szemtől-szembe beszélünk. Csütörtökön még azt írta sms-be, hogy szombaton délután jön és még pontosan megírja, hogy hánykor.

Péntektől nem volt elérhető...

Annyi érzés és becsület sem volt benne, hogy felvállalja, amit tett. Írtam neki egy utolsót az egyik közösségi oldalon: „azt hittem, kezelhetlek egyenlő félként. Olyan valakit kerestél, aki hasonló szellemi beállítottságú. Tehát jó, hogy ennek vége lett, mert sajnos nem vagyunk egy szinten. Nem mérgezem magam gyűlölettel, csak egyet mondok:„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34) Imádkozni fogok azért, hogy egyszer kapj annyi értelmet, hogy felfogd, hogy más emberekkel játszani nem móka.“ Miután kizártam a gyűlöletet a szívemből és nem mérgeztem vele magam tovább, megbékéltem és megkönnyebbültem. Már csak sajnálatot tudok érezni iránta.