Vásárlásnál képes volt megnézni a kisbetűs árakat, ami a bolti ár alatt volt, és 10 penny különbözetnél már rohant is a Tescoba. Továbbá mindig felhígította a mosogatószert, mondván tovább tart, spóroljunk címszóval (nem, nem éltünk rosszul, erre egyáltalán nem lett volna szükség). Kedvesen elmagyaráztam neki, hogy nem állunk rosszul, erre nincs szükség, de ő hajthatatlan maradt. Volt kocsink, de mivel vezetni nem tudok, így néha muszáj volt buszra szállnom, mivel a munkahelyem gyalogosan több mint 40 perc, és ugyan sportember vagyok, de nem mindennap és nem munkába menet. Valahogy kifutottam a pénzből, és kértem tőle £ 2 –ot buszjegyre, erre azt mondta, hogy az nagyon sok pénz, muhahaha, és sétáljak, mert szerinte csak lusta vagyok. Ha valahova indultunk, és előtte pisilnem kellett közölte, hogy én ösztönlény vagyok, mert nem tudom visszatartani (ó, mily’ dráma) etc. Szép lassan elmaradt a szex, mindig volt valami kifogása, mint pl: fáj a feje, most főz… de a legjobb ez volt: Ő most önmegtartóztat, mert ha nekem ellen tud állni, akkor bárkinek ellen tud állni.

Azt mondta: - Szeretném, ha valami hasznosat tennél, pl: ahelyett, hogy rám mászol, transzformáld át a szexuális energiáidat valami mássá, mert ha nem, akkor ösztönlény maradsz és sosem fogsz fejlődni. - Igen, én is körülbelül ugyanazt gondoltam, amit Te most, és az első gondolatom az volt, hogy 6 év hűség után elmegyek párzani Gerry-vel, aki autórestaurátor volt és mindig olajos és ösztönlény.

Az ex-férj egész nap Gurdjieff -et és Ouspensky-t olvasott (sosem fogom elfelejteni), átszellemült arccal írta feljegyzéseit, terveit, miszerint pár éven belül beáll Tibetbe szerzetesnek. Magamban persze fetrengtem a röhögéstől, és nem csak ezért, hanem az összes kijelentésért, számomra az egész egy abszurd rajzfilmmé vált. Ezért tudtam ép ésszel túlélni. 6 év alatt egyszer sem néztem meg a telefonját, se a mailjeit, viszont volt egy megérzésem, így bemásztam etikátlan módon az elektronikus levelezésébe, amiben randira invitálja az ex-barátnőjét, illetve az öcsém 20 éves ex-barátnőjét. Megpróbáltam meggyőzni magam, hogy ááá, ez semmi, csak nyílván szeretne szocializálódni. Aztán megérkeztünk Pestre, egy hetes családlátogatásra. A házassági évfordulónk éjszakáján (kb. délután 6 körül) közölte, hogy elmegy a haverjaival sörözni, és majd éjjel jön. Azok a haverok, akikről szó van, azidőtájt külföldön voltak, ellenben az ex-barátnőtől két hívása volt épp aznap. Érdekes, és ijesztő volt nézni, hogy milyen folyékonysággal hazudik arról, hogy hova megy és mit csinál. Tudtam, hogy hazudik, mégis eljátszottam a jó feleség szerepét, azaz: érezd jól magad, és puszi Tomiéknak. Hajnali 3 körül ért haza, olcsó női parfümgőzben. Reggel egy barátnőmmel volt találkozóm, aki nem tudott az egész sztoriról, mégis pár perc után megemlítette, hogy a férje látta az én férjemet egy másik lánnyal csókolózni a Petőfi hídnál, és kézenfogva andalogtak. Nem szóltam neki, hogy tudom, hogy hol volt éjjel, sokkal érdekesebb volt élesben végignézni és felfedezni, hogy valójában kivel is élek együtt. Aztán hazajöttünk külföldre és elmondtam, hogy édes, mi most válunk. Még a hangomat sem emeltem fel, a szemöldökömet sem ráncoltam össze, sőt azt mondtam neki, hogy semmi baj, az hogy ide jutottunk az rajtam is múlt, és nem ítélem el azért amit tett, a monogámia minden bizonnyal nem egyszerű dolog. Hirtelen ártatlan arccal a szavamba vágott, hogy én hogy képzelem, hogy hazudik, ő sosem csalna meg és különben is. Mondtam neki, hogy engem nem az zavar, hogy megcsalt, hanem az hogy hazudik. Ekkor már kezemben volt a lány levele, amiben részletezi, hogy mennyire fantasztikus volt együtt a szex, és úgy becézték egymást hogy “Cilafiú” és “Cilalány”. A zárómondatot amíg élek nem felejtem el, ilyet 30 év írói munkásság után sem tudnék írni. Szóval, szépreményű Cilalány zárómondata: “Most pedig megyek, és megszeretem magam a tükör előtt”. - Ez volt Cilafiú és Cilalány igaz története, akik azóta sincsenek együtt. Mindezt azért írtam le, mert sokáig bosszantott ez az “én nem vagyok ösztönlény, te igen, és Tibetben leszek szerzetes, és szexuális energiákat transzformálok” - miközben a valóság az volt, hogy két és fél másodperc után lelkiismeret furdalás nélkül elment párzani egy molett, tömzsi lánnyal, aki - ahogy a barátom mondaná - még Vlagyivosztokban sem szint. Cilalány megmentette elhibázni készült életemet, mert ha ő nincs akkor lehet, hogy még egy évig sínylődöm ebben a házasságban, fontos éveket veszítve. Szóval, köszönöm Cilalány, bárhol is jársz, és mindezt komolyan és irónia nélkül mondom. Azóta megtaláltam a másik felem, akivel, ha minden jól megy, decemberben házasodunk. Az ex-férjemre nem haragszom, mindannyian mások vagyunk, senkit nem lehet elítélni és én sem voltam a legjobb feleség ebben a házasságban, ergo igazságtalan lenne mindenért őt okolni.