„Ha elhagyom, szemét vagyok? Szeretem őt, de nem tudom ezt a skizofrén helyzetet tolerálni” – érdekes sztorival indítjuk a 2012-es évet. Van egy párunk, a férfihez pedig tartozik egy genetikailag agresszív família. Menne az a szekér, de főszereplőnk leugrik róla, pedig egy kis szünet után a párja állítólag megnyugodott már és szakállat növesztett.
Hello CsP! 24 éves vagyok, nő. Tavaly májusban ért véget egy másfél éves kapcsolatom. Több ok közrejátszott, de a számomra meghatározót vázolnám fel: az akkori barátom családja nekem nagyon taszító volt, még egy pár perces találkozó is. Ugyanis az egész család valamiért alapvetően agresszív volt, még a 8 éves kisfiú is. Indulatos, állandóan kiabáló família. És nem alkesz suttyókról volt szó: diplomások, jól szituáltak. A páromra (25) is ragadt ebből a düh-csomagból, de tudta irányítani, ám csak akkor, ha a család messze volt tőle – mintha így kikerült volna az adótorony vonzáskörzetéből, vagy nem tudom, hogy mondjam. Velem soha nem volt agresszív, de rossz volt látnom, ahogy magában füstölög és szégyelli magát a család miatt.
Tehát tavaly májusban feltettem magamnak a kardinális kérdést: Ha elhagyom, szemét vagyok? Szeretem őt, de nem tudom ezt a skizofrén helyzetet tolerálni. Elköltözhetett volna... de nem akart, mert ha az anyját egyedül hagyja az apjával, a végén megölik egymást. Én ezt megértem, de nekem ez a felállás nem jó. Közös megegyezéssel mentünk szét. De láttam, hogy őt nagyon letöri a dolog. Ajánlottam, hogy legyünk barátok. Azt mondta rendben. Egészen december közepéig nem hallottam róla. Ugyanis nem rég felhívott. Megváltozott a hangja. Azt mondta, hogy írt mélt nekem, de visszajött. Mondom, igen, azért mert új címem van. A face-en is megkeresett, de – ahogy mondta – nem mert bejelölni. Ugyanis, amikor elváltunk, ő leszedett engem. Levelezni kezdtünk. Azt mondta, hogy elment párszor valamilyen csoportos meditációra, ahol megtanították neki az indulatait kordában tartani és egyfajta könnyebb létszemléletet is elsajátított, hogy nem kell mindent mellre szívni, meg túl komolyan venni. Állítólag teljesen lehiggadt és elköltözött végre otthonról. Találkozót kért. A két ünnep között erre sor is került. Szakállat növesztett. Alig ismertem meg. Azt mondja, megváltozott, és kezdjük újra. Gyereket szeretne tőlem. Nagyon felkavart ez a vallomás. De… Eszembe jutott a minden ok nélkül dühös családfő, amikor a vasárnapi ebéd után hangosan szívja a fogát és utána mindenkit egyenként vérig sért – ez nem fog hiányozni. És most ezen őrlődöm… ha újra elkezdjük, újra találkozom azzal, amitől sikeresen megszabadultam. Viszont őt szerettem és talán… Lenne értelme az újrakezdésnek. Úgy érzem, korábban nem volt esélye a kapcsolatunknak kibontakozni, több zavaró tényező miatt. De most esély lehet rá. De az is bennem van, hogy ne merjek a kapcsolatnak több sanszot adni…
