„Amikor találkoztunk, vita helyett inkább hűvös volt, komolyan azt éreztem, hogy szinte várja, hogy elmenjek” – a párt egy közös nyaralás ébreszti rá, hogy nem passzolnak. Utána még próbálkoznak egy darabig, de a pasi tűnik erősebbnek ennek a várnak a lerombolásában. Ma igazoljuk a mondást, miszerint lakva ismerszik meg az ember.
Sziasztok! Azt hiszem, a héten pontot fogok tenni egy másfél éves kapcsolat végére. (Én, nő, 26, ő 29). Pont az összeköltözést fontolgattuk, amikor augusztus végén elmentünk az első közös nyaralásunkra, Balatonra, 1 hétre. Nem tudom, mi ütött belénk, de a vonaton végig vitáztunk, így amikor megérkeztünk, már idegesen szálltunk le a vonatról. És nem tudom már, min veszekedtünk, de valami semmiségen. Belehergeltük magunkat, azt hiszem és közösen dagasztottuk. Hol van akkor a kommunikáció helye, ha mindkét fél sértettnek érzi magát?
Amikor elfoglaltuk a szállodai szobát, próbáltuk semmissé tenni az előzményeket, mindazt ami történt, és erőltetett jókedvet színleltünk mindketten, ami újabb veszekedés forrása lett. Szexelni próbáltunk – abbahagytuk. Végigvitáztuk a nyaralást: meló, anyagiak, jövő, biztonság… minden előkerült. És az összeköltözés. Mondtam, hogy részemről rendben, mire azt válaszolta, hogy ezt csak úgy mondom, látja, hogy nem is akarom. Levert a víz. Nem a hőségtől. Ekkor átfutott az agyamon, hogyha összeköltöznénk – mint ahogy most is egy szobában vagyunk összeköltözve – ez a műsor egész nap menne… Önszívatás. Jó, hogy ez akkor derült ki. Benne ez ugyanígy csapódhatott le, mert azután, hogy hazajöttünk, változás történt … különböző kifogásokkal jött, amikor azt mondtam, felmegyek hozzá. Elhanyagolt. Volt, hogy heti egyszer láttam. Ez így nem jó – mondom. Amikor találkoztunk, vita helyett inkább hűvös volt, komolyan azt éreztem, hogy szinte várja, hogy elmenjek. Amikor felhívom és kérdezek valamit, hogy ezt és ezt a munkát közösen megcsinálhatnánk-e: válasz „– … Jó, de ahhoz minek feljönni hozzám…?” Csináljuk online. Tényleg, praktikusabb… Volt olyan is, hogy három napig semmi, felhívom és kiderül, hogy valahol vidéken van, bulizik rokonnál. Kérdezem, miért nem szóltál: válasz: „most már tudod, most szólok”: Kicsit le vagyok sz…va. Utóbbi eset: Találkozót beszélünk meg este 8-ra. Nulla fok. 10 percet késik, felhívom, mikor ér ide. Válasz: „…majd valamikor”. Ti mit tennétek a helyemben, ha beszélni vele már nem lehet?
