Sziasztok! 34 éves férfi vagyok és van egy 5 éves fiam. Az anyja elhagyott minket, a gyerek velem él tulajdonképpen, az anyja nem nagyon kíváncsi rá, (ránk). Lelécelt egy nála 10 évvel idősebb faszival. Tudjátok, ez a várva várt „nagy szerelem” ami ritkán jön, de ha jön, menni kell. Amiért érdemes mindent felrúgni, amit addig építettél. Csak az ő boldogsága meglegyen. De nem is erről akarok írni, inkább arról, hogy milyen nehéz hölgytársaságra szert tenni egy magam korú gyermekes férfinak.

Amikor elváltunk és minden eldőlt, én még élvezni szerettem volna nők társaságát, tudom, tudom, luxus ez manapság, hasznosabb lett volna önsajnálatba és utálkozásba merülni… Vágytam volna még egy kis romantikára, egy kis életre. Élni szeretnék még. Szeretni és szeretve lenni. Volt pár randim, netes is, meg nem netes is, ismerősökön keresztül. Tapasztalat? Minden klappol, a hölgy imád, lelkes, én is imádom, én is lelkes vagyok, de amint megtudja, hogy van egy 5 éves fiam, a szemeiből kihunynak a szikrák. Jön a lerázás. Finoman, de rögtön (vagy előbb-utóbb) elhajtanak. Sajnos nem egy ilyen esetem volt. Miért van ez? Mit csináljak?? Ők mitől félnek? Nem érzem úgy, hogy sokat kérnék, vagy elérhetetlen álmokat hajszolnék. Volt egy hölgy, akinek szintén volt egy fia, aki az enyémével kb. egy idős volt, azt hittem, vele összejön, hisz egy cipőben járunk, ám érdekes módon vele sem lett semmi. Eltitkolni meg nem fogom, mert előbb-utóbb úgyis kiderülne, a másik meg az, hogy a legnagyobb képmutatás lenne részemről, ha úgy mennék bele egy kapcsolatba, hogy a fiam létezése szóba se kerül. Üdv: Laci

---

Ha tetszett a poszt, kommentelj, ha viszont inkább saját élményekre vágysz, gyere a Csajok és Pasik társkereső oldalára. A több százezer ismerkedni vágyó közül sokan szívesen megismerkednének Veled. Nézegess fotókat, levelezz, böngéssz, flörtölj!