Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Szeretnék írni pár sort az olyan nőkről, akik nem szégyellik bevetni minden testi adottságukat céljaik elérése érdekében. Azt tapasztalom a világban – a munkahelyemen is, a mostaninál, meg az előzőnél is - hogy föld butaságú k*rvák kerülnek olyan pozícióba, ahova én soha, csak azért, mert a megfelelő ember alá feküdtek. Ilyen a világ. Ez így működik. Akármilyen posztot megkap, egy senki k*rva, csak azért, mert valaki hagyta magát hülyére venni. Az biztos, hogy olcsóbb, mint egy olyan nő, akiért fizetni szoktak. Pályázatokat húznak be ilyen királynők, csak mert tudják, hogyan kell bánni egy idióta és kanos főnökkel.

Sőt, érezze magát megtisztelve a delikvens, akinek még egy darabig tán el is játsszák a megközelíthetetlen királynőt, hogy aztán később nagyon megbecsüljék őt. Érezze magát nyertesnek. És itt igazából a másik fél, a felettes (általában az) is hibás, aki megdugja ezeket és olyan státuszokat osztogat nekik, amit a maguk erejéből az életben nem érnének el. Most itt el tudnám mondani egy bizonyos körökben ismert nő nevét, de nem teszem. Ismertem és tudom, hogy egy ilyen manírnak köszönheti azt a helyet, ahol most van. Addig teljesen passzív volt az elhízott, tésztaképű főnöke iránt, de amikor előléptették elég nagy státuszba a faszit, már váratlanul érdeklődést mutatott felé, és az anyagi megfontolású érzelem hamar ki is fizetődött neki. Nem szégyellte magát. Hol van ilyenkor az a női büszkeség??? Üvöltött az ügyről, hogy hogyan nyerte meg azt a pályázatot, de valahogy senkit sem zavar, senki se beszél róla, mert a magyar mentalitás már csak ilyen.

Aljas kis női praktikák, és mi szeretjük. Ezeknek a nőknek egy szemernyi lelkifurdalásuk nincs? Önbecsülés? Elégedettek magukkal? Simán megy a tükörbenézés, mert egyáltalán nem tekinti magát emiatt k*rvának? Ő csak egy dolgozó nő, aki a dolgát teszi? Hát ha nem k*rváknak nevezzük őket, akkor miknek?? A főnököm irodájában már hozzá se merek nyúlni semmihez, még a díványra is vonakodva ülök csak le, ki tudja, mit csináltak a titkárnőjével rajta. Lehet, hogy érdemes lenne betelepíteni egy kamerát és azt mondani, hogy vagy engem is pozícióba emel, vagy megy a youtube-ra – hát ha így működik a világ és csak így érek célt, akkor nekem is fel kell zárkóznom, és ehhez aljas eszközöket kell használnom, mert ez a módi. Játsszunk így.

Világos, hogy a világ a szexről szól, de tényleg ennyire az orránál tud vezetni egy felnőtt (néha idős) férfit egy ilyen senki nő? Tényleg ennyire naiv, hogy nem látja? És még tudomásul sem hajlandó venni, mert az ő világlátása aztán a helyén van, és mindenkinek kuss, ő tudja. És rengeteg ilyen eset van, minden területen. De ha legalább jól végezné azt a megszerzett munkáját egy ilyen nő, …de az a tapasztalat, hogy nem, sőt. Bár általában olyan helyekre dugják be ezeket, ahol nem látszanak, olyan nagyon sok kárt nem tudnak okozni, ellenben mindig kéznél vannak, ha kell... Üzenem az összes ilyen nőnek, aki a szájával keresi a kenyerét, (és nem rádióbemondó) hogy majd 30-40 év múlva, amikor visszagondol a jelenlegi életére, legyen a teljesítményére nagyon büszke, de amit elért, azt csalással érte el, és ugyanolyan senki, mint volt, akár Jaguárral jár a piacra, akár Bentley-vel.

Amikor kint voltam a dánoknál, majdnem 1 évet, ott egyáltalán nincs ez, legalábbis nem tapasztaltam. Szorgos, rendes, normális és boldog nép. Jó, ott mondjuk egész más a munkamorál, a magyarok nyomukba se érhetnek. Sosem lesznek ezen a szinten, mert van etika, összetartás, józanság. Itthon meg van egy dagadt, agyvérzéses főnök, aki egész nap üvölt, fenyegetőzik, az alkalmazott meg csak hunyászkodik és törik, aztán vagy asztalt borít, ha betelt a pohár, vagy nyel 10-20 évig és agyvérzéssel szerel le. Ott nem úgy működik, mint itthon, hogy ha valaki hibázik, a másikra mutogat, mert félti a bőrét.

– Ki volt a hibás? – kérdi a főnök

- Én – mondja valaki.

- Oké rendben, máskor figyelj oda.

Ennyi. Mi hiányzik a képből? A magyar munkaadó és a magyar céges szellem. Örülhetsz, ha egy kis hibáért nem vágják le itthon a fejed, mert a főnök személyes sértésnek veszi, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy akarja. De mikor mennek úgy a dolgok, ahogy szeretnénk? Ez a mentalitás a régi időkből maradt ránk, és azóta elhisszük, hogy csak úgy tudjuk az akaratunkat érvényesíteni, ha mindenkit befenyegetünk, mert a rettegő alkalmazott a jó alkalmazott, akkor produktív, ha sarokba van szorítva. Ez rövidtávon akár működhet is, de építeni erre hosszútávon egy akármilyen céget nem lehet. A dánok vállalati modellje nem megfélemlítésen alapszik. És ehhez nem kell dánnak születni, én főleg lengyelekkel dolgoztam ott, de ugyanolyan normálisak. Itthon meg mi megy? Vonul haza a melóhelyről az ingerült, frissen leteremtett fater és odacsap párat az asszonynak, még a gyereknek is, ha épp ott van. Csoda, ha ilyen programozott, gerinctelen vezetőséget a rátermettebb nők olyan könnyen meg tudnak vezetni? Köszönöm, ha lehozzátok. Üdv: KZ.