„Azt mondta, hogy neki csak egy jómódú, humoros, tisztességes ember kell, de azt láttam, hogy valójában ennek az ellenkezőjével kötötte össze az életét” – 50 fölött kezdődik az élet! Legalábbis mai Posztolónk így látja, kinek pár éve még harmincas női voltak. Azt állítja, sokkal normálisabbak, kezelhetőbbek és hálásabbak, mint a korabeli nők, akik még a klimax felé kanyarodva is képesek királynőt játszani. Az ötvenesek az új húszasok!
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kedves Olvasók! Idén lettem 50. Bár ide főleg a fiatalok írnak, de azért üzennék azoknak a férfitársaimnak is, akik félnek ettől a számtól. Kicsit én is féltem tőle, pont, ahogy előtte a 40-től is, és most nevetve gondolok vissza, milyen jó volna, ha csak most lehetnék 40. Azon aggódtam, mi lesz majd, ha jön az 50? Mi lett? Semmi. Egészséges vagyok, nem szedek sok gyógyszert (tökmagolaj kapszulát igen, biztos, ami biztos) minden szervem működik, az emésztésem is zavartalan, nőfronton sincs gond (már ami az én lelkesedésemet illeti), pár éve még harmincas nők érdeklődtek irántam. Nem is nézek ki 50nek, csak a hajam árul el, illetve annak hiánya.
Én is azt hittem, hogy 50-nek lenni valaminek a vége, és onnantól már csak múltam van, romlanak az esélyeim és nőket is már csak felfelé nézegethetek. És én ezt nem érzem. Lelkes vagyok és tele energiával. Jó, mondjuk nincs család. Ugyanaz vagyok belül, mint 25 évesen. 41 voltam, amikor huszonéves barátnőm volt, tudtam, hogy nem lesz belőle sírig szerelem, de addig jó volt, amíg tartott. Ha fiatalos a lelked, te is fiatal vagy, mert a test az csak hús, romlandó áru, de ha kivillansz mögüle, sikeres lehetsz. Nézem a korombeli hapsikat, ahogy állnak szatyraikkal a villamosmegállóban, ócska ruhában, lekonyuló szájjal és hálát adok a sorsnak, vagy a genetikának, hogy én nem lettem ilyen. Az, hogy 50 vagy, nem azt jelenti feltétlen, hogy most már elhagyhatod magad. Sőt, most kéne rástartolni és belehúzni, hogy még egy kicsit kitold a biológiai romlást. Ha 50 is vagy, ne éld át, mert kiül az arcodra és tényleg annyi leszel. Modern és nyitott, érdeklődő vagyok. Sportos vagyok, tán még humoros is. Ami meg a korombeli nőket illeti, értsd a 45-55 év közötti nőket… Egyik ilyen Hölgy, akivel komolyabb terveim nem voltak, azt mondta, hogy neki csak egy jómódú, humoros, tisztességes ember kell, de azt láttam, hogy valójában ennek az ellenkezőjével kötötte össze az életét, egy megbízhatatlan, csóró, hazug csavargóval. Középkorú test, szőke agy – és ebből a típusból sok van, sokkal találkoztam. Amikor ennyi idősen pirosra festik a hajukat és olyan rongyokban jár, amik 20 évvel ezelőtt sem álltak jól neki, de most legalább már föl meri venni. Későn érő típus, semmi baj – mondaná az udvarias, jómódú, tisztességes lovagjelölt. Hát, én maradok a fiatal korosztálynál, kedves Hölgyek, sokkal könnyebb rajtuk eligazodni, mert a nem az nem, az igen meg igen. Nagyon nem áll jól egy 40es, 50es nőnek, ha 22nek teszi magát. Közröhej tárgya lesz, de ha az akar lenni, rendben, csak ilyen barátnő nem kell. Az én barátnőmön ne röhögjön senki..
Az ilyen nő még bátran azt hiszi, válogathat, és ezt a képet rögzíti a fejében. Ez azért van, mert volt egy / vagy több olyan kapcsolata véletlenül, ahol valami önbizalom hiányos, kiéhezett pincsi képes volt megalázkodni neki és a tenyerén hordozni, elhitetve vele, hogy még versenyképes és előtte a világ. De mégse akarják lekötni magukat egy férfivel, amíg meg nem találják a lehető legjobbat, – ezért maradnak egyedül. Aki nekik leginkább elérhető lenne, az meg nem jó. Mert... Mert.... Hatalmas a megtévesztés meg az önáltatás. Ezért egyik nem sem hibás, de valahogy így alakultak ezek a dolgok. A barátnői nem szólnak rá, mert szerintem azok is teljesen olyanok és egymást faragják.
Sosem voltam társfüggő, egyedül is elvoltam, mindig úgy gondoltam magamra, hogy egységes egész vagyok és ha van valakim, aki ugyanígy gondolja magát, nem függ tőlem, akkor az nagyon jó, és ha ketten vagyunk, két egészséges felfogású ember, akkor összehozhatunk együtt valami jót – de függés nincs.
Egyre látványosabb az a hézag, ami ma a valódi és őszinte szándékkal fellépő férfi és a saját álmait kergető nő között van. Ezt nehéz átlépni, vagy ha a pasi rohadtul ki van éhezve, akkor jön a megfelelés a másiknak, ami szintén nem az én pályám. A kezdeményezéssel sincs problémám, tudom, hogy az én dolgom, a többi a nőn múlik. Emellett van egy olyan stratégiám is, hogy nem szolgálom ki őket, olykor még távolságtartó is vagyok, ilyenkor rájuk van bízva a közeledés – és közelednek is. Ennek bevetése mindig helyzetfüggő, a nagy önbizalommal megáldott nőknél használom, többnyire működik. Amit sose tettem: küzdeni egy nőért, aki látványosan lesz*r. Számos kortársam viszont egyre töketlenebb: „el merjem-e kérni a számát? Rá merjek írni Facebook-on, vagy várjam meg, míg ő ír?” – ilyesmik. Megnősülni már biztos nem fogok, főzni / mosni tudok, és élvezem az életet, amíg lehet. És egy jó tanács az első randira készülő, 50es lányoknak: a mentolos rágón azért átüt az a pár feles…
