Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

32 éves vagyok, férfi. Szeretnék egy pozitív visszacsatolást, hogy nem én hibáztam. Három történetet osztanék meg veletek. Az Első Lány 26 éves, azt állítja, hogy Ő mindig boldog - ez a megjegyzése nagyon sokáig első benyomásként maradt meg bennem róla. „A Boldog lány”. Történt, hogy nyáron elhívtam vidékre, van ott egy kis házunk. Milyen jó lesz, persze csak baráti alapon, bár semmi nem volt kizárva, de szóba se került, úgyhogy akármire nyitott voltam. Egy hosszú hétvégére meghívtam. Ő végig feszeng, nem mer inni, kinyitok egy üveg pezsgőt, melynek a háromnegyedét én iszom meg.

Nem így ismertem. Vajon miért ilyen? Az utolsó nap, amikor már elfele csomagolunk, elmondja, ő azt hitte - úgy értette - hogy ha már meghívtam, illene lefeküdnie velem, mert biztos azért hívtam meg. De nem akart. Vagy csak vívódott. Én meg nem is próbálkoztam, majd, ha akar valamit, jelzi. Amúgy meg minek jött el? - nem kérdeztem, ez egy költői kérdés. Az történt, hogy a nő bebeszélt magának valamit, hogy jól elrontsa a kedvét, meg az enyémet. Nem megbeszéli, hanem eldönti és szorong rajta!

A Második Lány szakítás után volt. Eddig még semmi izgalmas, illetve, nekem annyiban volt izgalmas, hogy határozottan jelezte felém, hogy randizni akar. A második randin csók, utána egy órával sms, hogy majd ne nyomuljak - amúgy ő csókolt meg. A harmadik randi után időt kér. Mire gondolok? Hogy még az ex is képben van, de az nem zavarja, hogy engem reményekkel áltat közben. Amikor kicsit kikérem magamnak a dolgot, azt mondta, kell neki egy hónap (!), hogy átgondolja. Miért pont egy hónap? Miért nem 1 hét, vagy 2 hónap? Azóta sem tudom, mert nem láttam. Annyit elmondott, hogy jól érezte magát velem, még az a kevés idő is jó volt, amit együtt töltöttünk. Hát, szívesen. Ha másvalaki jött képbe, vagy az ex, nem kellett volna szólni nekem? De ahogy ezt az 1 hónapot belőtte magának... Azt kellett volna mondanom, hogy nem várok én rád semennyit, és ha váratsz magadra, az nekem rossz, mert én addig jól beleélem magam.

Harmadik Lányt uszodában ismerem meg. Jól elbeszélgetünk, számcsere. Amikor ráírtam, nagyon passzív volt, fél nap múlva reagált. Nem vagyok az a fajta, aki nagyon bátorításra szorul és gyámoltalan, tudom, mit mikor és hogyan lehet. Most mondjam el neki, megkedveltem és találkozzunk minél hamarabb? Vagy ez korai? és tolakodó? Aztán kicsivel később megjön a reakció: „Bocs, hogy csak most válaszolok, de új a telóm”. Ezen akkor nem mosolyogtam, de ma már képes vagyok. Ja, nem lett semmi, válaszoltam, ő nem, és ezzel le is lett zárva, nem futok utána. Nyilván szoknia kell az új készüléket, de ha nem oldalról tekerős, akkor nagy kihívást nem jelenthet neki.

Mi van a nőkben, amikor nem egyenesek, hanem kitalált hülyeségekkel hárítanak?