„Ennek az „erőltetett” keresésnek lett egy amolyan nem várt hozadéka: szinte az összes szóba jöhető lány mintha eltűnt volna” - Posztolónk sokat csalódott, míg eljutott hozzánk, és reméli, hogy itt több szerencsével jár. Egy olyan társat szeretne, aki megérti és elfogadja úgy, ahogy van, cserébe ő is elfogadná a lányt, és megadná neki, amit kíván, védené, oltalmazná. Nem szeretne kifutni az időből, és azt sem, hogy megint elteljen egy év anélkül, hogy meglenne az Igazi.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdvözlet minden CS&P olvasónak!
Egy egészen érdekes kimenetelű, meghökkentő történettel állok elétek, melyet elolvasva lehet, hogy meg fogtok botránkozni, és talán tanácsot tudtok arra adni, amiről a történetem végkifejlete szól.
Kezdem azzal, hogy a fiatalabb éveimet tanulással, és sok munkával, később sok munkával foglaltam le, így nem sok időm maradt ismerkedésre, így mire oda jutottam, hogy végre meg kellene állapodnom, majd' betöltöttem a 25-öt. Mondhatjátok, az még időben van, de önmagamhoz számítva már kései, mert addigra szinte minden korosztályomba, társaságomba tartozó egyén már túl volt a házasság első évein, én pedig még mindig önnön magam voltam.
Az elhatározás, hogy lesz velem majdcsak valaki, már lassan a 3. évét mulasztja el és nekem nincs kit felmutatnom a családom, barátaim ismerőseim előtt, hogy már nekem is van párom, társam, akivel mindent megoszthatok, amit eddig elértem az életben. Bár ami azt illeti, bármihez is fogtam az eddigiekben, bármiről is volt szó, hogy azt el szeretném érni, mindig azzal találtam magam szembe, hogy nem túlságosan biztatnak engem pozitív irányba.
Tehát bármivel is szerettem volna előállni, minden egyes alkalommal azt vágták hozzám, hogy ez neked úgysem sikerül, ehhez te kevés vagy, nem fog ez neked menni, beletörik a bicskád, stb. Egyszóval nem igazán halmoztak el jókívánságokkal, bár amikor azt látták, hogy a befektetett időnek, és energiának volt haszna, akkor már a „csak így tovább”- jellegű hozzászólásokat kaptam, mert látták, hogy ez nekem tényleg megy - talán irigységből akartak eltántorítani mindentől, amit eddig elértem. Így hát ha le akartak beszélni valamiről, akkor tudtam, hogy borítékolható a siker, gondoltam így lesz ez a párkereséssel is, de be kellett látnom, hogy az elmúlt idő eme területen nem engem igazol. Mert valahogy ez idáig nem jött össze.
Pedig a nyomulás, az erőltetés nem igazán pálya nekem, mert ami az életem többi területét illeti, sosem kellett igazán latba vetni bármit is, igen könnyen elértem azt a célt, amit kitűztem magam elé.
Tehát visszatérve eseményeim vonalához, első körben elmentem egy társközvetítő irodába, viszont szinte azonnal ki is fordultam – nem mintha könnyen feladnám -mert amint megláttam, hogy milyen árakon dolgoznak, az még ok, de egy kicsit sokalltam a tarifát, nem mintha nem tudtam volna kifizetni, de az a stílus, ahogyan próbálták az emberre ráerőltetni a „portékát” az azonnal elvette az ilyen, és hasonló irodák szolgáltatásaitól a kedvemet.
Következő lépésként a különféle rapid, és kinyitogatós társkeresős bulikat vettem be próbálkozásaim sorába, ahol ígérték, hogy az eredményekről másnap küldenek levelet. A hangulat jó volt, a felhozatal is szép volt minden tekintetben, de se kép se hang hónapokig, mert még annak fejében, ha nem sikerül senkivel sem kapcsolatba lépnem, akkor meghívást kapok a következő alkalomra, de ez nem így történt. Így egy idő után érdeklődtem, hogy mi újság van, esetleg lesz e ilyen alkalom, ahova meghívást kapok, nem így történt. Viszont a válaszban arra kértek, hogy nem, köszönik, nem érdeklődött utánam senki, ugyan megírták, hogy a viselkedésemmel semmi baj nem volt, mint ahogyan azt fentebb írtam, nem vagyok nyomulós alkat, viszont elnézést kértek, de az ügyintéző teljesen megfeledkezett rólam, így történhetett az, hogy nem kaptam hívást, de még visszajelzést sem. Tájékoztattak, hogy így a következő ingyen lesz, én viszont megköszöntem, hogyha ilyen a hozzáállásuk, akkor nem megyek el, és köszönöm. A következő terület, ahol próbálkoztam, az az online párkeresős oldalak világa. Gondoltam, hogy ez könnyebben fog menni, ám be kellett látnom, hogy itt is tévedtem, de erről majd lentebb. Szóval beregisztráltam az egyik legnagyobbra, és szépen, ahogyan azt kell, kitöltöttem a profilomat, néhány impozáns kép, (tegyem hozzá, hogy semmi extra nem volt sem a képek, sem pedig a leírás tekintetében, amolyan kapod, amit látsz alapon töltöttem ki és fel a dolgokat).
Első körben hetekig nem történt semmi, mert nem kaptam levelet senkitől se. Egy nap megnéztem, hogy miként áll a profilom az oldalon. Megnéztek vagy hatvanan, de ettől több nem volt semmi sem. Mivel az oldal szolgáltatása fizetős volt annak tekintetében, hogy ki nézett meg engem, nem mintha sóher lennék, de valahogyan sokalltam rá az árat, pedig tudvalevő, ebből élnek meg bizonyos oldalak, mert én is voltam hasonló területen alkalmazva.
Tehát vettem magamnak a bátorságot, és találomra írtam levelet körülbelül 60 lánynak, akik között lehet, ott volt az is, aki megnézte a profilomat. Onnantól kezdve napi szinten figyeltem a postafiókomat, hogy most már igazán írhatna valaki. Amúgy a levelem a következőt tartalmazta;
„ Szia! A profilod olvasva úgy határoztam, hogy szeretnék Veled jobban megismerkedni, és ha te is így vagy vele, írj, és minden kérdésedre válaszolok.”
A fentebb említett kb. 60 levélre kb. 30 nem válaszolt – Oké, szíve joga válaszolni az adott lánynak, de legalább egy „kösz, de nem” - választ még talán elfogadtam volna. A többi levelem egy részére a kb. 15-20 a már sablonos „Köszi, de nem vagy az esetem” válasz jött vissza. Az ember egy-két, na jó, maximum 3-5 ilyet megértően fogad, mert nem lehetek mindenki számára szimpatikus, de a kb. 10-12 ilyen tartalmú válasz után már elgondolkodtam, hogy mi az, ami esetleg nem jött be az adott lányok részéről, pedig én elmondhatom, hogy nincs olyan dolog, ami visszataszító lenne. A maradék leveleket illetően egy kissé meg is hökkentem, amolyan szűkszavú, egymondatos levelek, amelyek a postámban voltak, amelyekből leközlök párat a teljesség igénye nélkül,
„Te meg mit keresel itt?” „Tűnj innét!” „Kopj le innen!” „Hagyj békén!” - és ehhez hasonló tartalmú levelek jöttek válasz gyanánt. Hát ez egy kissé le is döbbentett, mert őszintén megmondva, nem írtam magamról olyan dolgokat, amelyek esetlegesen elriasztották volna a profiloldalam elolvasva.
Ennek nyomán körbenéztem a hasonló cipőben járó, szintén társra vágyó ember oldalát; Itt a kigyúrt, agyontetovált, izomautós, magamutogatós képekkel teletűzdelt ömlengős leírásokkal találkoztam, melyek már szinte csöpögnek a sok szirupos, a rákattanó lányoknak rózsaszín köddé párolgó, számomra idegen világú „srácok” tömkelegétől. Mert az én profilom a „semmi extra és kapod amit látsz” - eszmevilágára épült.
Valahogy a végére ez még idekívánkozik; Ennek az „erőltetett” keresésnek lett egy amolyan nem várt hozadéka: szinte az összes szóba jöhető lány mintha eltűnt volna a környékemről, mintha kerülték volna azon járatokat, utakat, ahol én gyakorta jártam akkoriban.
Pedig elmondhatom, hogy nem virít le rólam, hogy én társat akarok / szeretnék, aki megért, és elfogad, ahogyan vagyok, meg ahogyan ő van - cserébe elfogadom, és megadom neki amit kíván, védem, oltalmazom, és ki tudja, még mi minden, mert eddigi életem során nem volt alkalmam ilyesmikre, és nem szeretnék 28 évesen kifutni az időből, és nem akarom, hogy elteljen megint egy év anélkül, hogy meglenne végre az a lány, aki engem vár talán…
Talán itt szerencsém lesz.
Vecker
