„Nem rég hír volt, hogy valamilyen banda öltözőjében a koncert után találtak pár eszméletvesztésig bekábítózott csajt... Mi értelme volt ennek ?” - a barátnő pörgős, a pasi pedig inkább az ingerszegény programokat kedveli. Posztolónk aggódik érte, nehogy egy alkalommal csúnyán végezze. Szerinte az lenne a jó, ha lassan lenyugodna már és megkomolyodna. De erre nem sok esély látszik.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kedves Blog,
Van egy barátnőm, 25 éves, én 30 vagyok. Másfél éve vagyunk együtt. Ő a szüleivel él, nekem meg van egy örökölt, kis lakásom a városban. Sokat találkozunk, de amikor ő választja meg a közös programot, az inkább az ő érdeklődéséről szól. Ő a hangos, tömeges bulikat szereti, én meg inkább a csendes beszélgetéseket, olyan helyen, ahova kevesen járnak. Ő is hajlandó ezekben részt venni, de látom rajta, hogy neki ez ingerszegény környezet. És ha neki nem jó, akkor én sem érzem magam feloldódva.
Heti 1-2 alkalommal beülünk együtt kávézni a közelemben, van egy hely, amit ő is szeret. De másfél óra múlva inkább hazamegy, ahelyett, hogy feljönne hozzám. Külön élünk, közben mindenki éli a saját életét. Ő elég nagy családban él, többször voltam náluk, és elég tüzes, intenzív mindenki, folyton valamit csinálni, mozogni, cselekedni - leülni és nyugton lenni, na az nem nekik való. Többször elkísértem őket bevásárolni, az egy külön élmény, mert az anyja mindent kritizál és elég hangosan...Egyszer elvittek vidékre, én be akartam szállni a benzinpénzbe, de nem hagyták. Szóval, bírom őket, de néha úgy jövök el tőlük, mint egy lemerült elemlámpa. Sok nekem az a kiképzés.
Nekem sok mindenbe nincs beleszólásom és néha kicsit boldogtalan vagyok, azt érzem, mintha nem számítanék neki sokat, csak időtöltésre vagyok jó. Mintha egyedül lennék: csak vele. A mélyebb intimitás és a szorosabb kötelék nincs meg. Ebben hibás vagyok én is, mert ahelyett, hogy szóltam volna, csak mentem utána. Ő pörgős, én ellenkezőleg. Ha nem megyek valahova, ahova hív, mert nem érdekel, vagy túl sok az már nekem, most már kénytelen vagyok hazugságot kitalálni, miért is nem érek rá. Ez sem jó, tudom.
Lehetne a korkülönbségre fogni, de valljuk be, 5 év az nem sok. És szerintem inkább neki kéne már megkomolyodnia és lenyugodni, mert 25 évesen sem a féktelen bulizásról kéne már szólni az életnek. Mintha nem venné komolyan a kapcsolatunkat. Nem akarom megváltoztatni, mert ha nem ilyen lenne, talán a szex sem lenne vele olyan jó, mint most. De ennek az életmódnak nem lehet jó vége.
Nem rég hír volt, hogy valamilyen banda öltözőjében a koncert után találtak pár eszméletvesztésig bekábítózott csajt... Mi értelme volt ennek ? Mi zajlik le bennük ilyenkor? Nagyon érdekelne egy magyarázat, mi játszódik le bennük olyankor, amikor széttolják magukat. Mi viszi rá őket? A kaland? Valaminek a hiánya? Ennek mindig sírás a vége és semmiből sem tanulnak. A pörgős élet következményei. Csak épp értelme nincs. És szerintem nem csak fesztiválokon esik meg ilyen, hanem hetente más helyeken is, csak a gyakoriság miatt már egyszerűen nincs hírértéke: és ez baj, hogy normál megszokás lett
