A pasim az Instagramon nőket követ

2016. augusztus 17. 07:46 - csajokespasik

„Volt egy baráti pár, akikkel párszor összejártunk. Egyszer meghívtak minket magukhoz vacsorázni, majd a kaja után egy órával eltűnt” - és nem is jött vissza, hazament. A pasi később sem érezte ezt udvariatlanságnak és kitolásnak a barátnővel. A helyzet ki lett dumálva, de a probléma gyökere megmaradt. A pasi kényszerbeteg-gyanús és Levélírónk amatőr lélekgyógyászok tanácsait várja.

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Sziasztok!

24 éves nő vagyok. A barátommal 1 éve járunk, de nem lakunk együtt. Ennek több oka van, de a fő ok az, hogy van egy elég zárt magánszférája, ahova sokszor még engem sem enged be, zárkózott ember. 31 éves. Néha próbálom felrázni, mert már az is jobb lenne, ha legalább egy kicsit féltékeny lenne, de ő annyira sem az, amennyire kéne: egyszer viccből azt mondtam neki, hogy péntek hajnalban két fiú kísért haza... de nem zavarta az akció. „Aha, jó-jó”. Utána elmondtam, hogy csak ugrattam. De azt is ennyivel nyugtázta. Vagy tudta, hogy csak ugratom.

Igazából én lehetnék féltékeny, amikor az Instagramon nőket követ, de emiatt nem akaszkodom rá, hiszen nem titokban műveli, akkor nem is tudnék róla. Néha ő hívja fel a figyelmem, hogy nézzem meg ezt vagy azt a nőt, hogy milyen.

Mondja, hogy szeret, de nem érzem, hogy emögött komolyabb érzelem húzódna, nem érzem, hogy valóban szerelmes lenne belém. Ha két hétig nem jelentkezem, ő sem. Nem veszi komolyan a dolgot.

Volt egy baráti pár, akikkel párszor összejártunk. Egyszer meghívtak minket magukhoz vacsorázni, majd a kaja után egy órával eltűnt. Kerestük, felhívtam, azt mondta, megunta és hazament. Elköszönés nélkül. Én magyarázkodtam helyette, hogy kapott egy sürgős hívást otthonról és mennie kellett és úgymond általam köszönt el. Nem rajta múlott, hogy megmentettem a helyzetet. Később azonban nem értékelte, amikor elmondtam neki. Azt mondta, egyszerűen elment a kedve. Ne haragudjak. Látta, hogy jól érzem magam, nem akart szólni... (?!) Jó, nem haragszom, hogy szó nélkül otthagyott engem is, őket is. Ha drogos, vagy piás, vagy depressziós lenne, akkor ezt elnézném neki, és próbálnék segíteni, de látszólag egészséges.

Azt már megfigyeltem, hogy szakaszokra osztja a napját és minden órában ugyanazt hajtja végre és ha ez a bevett megszokás megbomlik akkor látom rajta, hogy nincs komfortérzete. Olyan, mintha búra alatt nevelték volna.

Most felvetettem, hogy augusztus 20.-án kimehetnénk megnézni a tűzijátékot. Erre ő komoly arccal megkérdezi, hogy milyen napra esik?

Mondom: szombatra.

Válasz: ne menjünk, mert tömeg lesz - tehát volt valami agyi folyamat, valami lamentálás, összevetett valamit valamivel, mérlegelt, végül a kérdéshez nem kapcsolódó választ adott. És több ilyen esetet fel tudnék sorolni.

(Ha van amatőr - vagy profi - lélekgyógyász köztetek, és ezt meg tudja magyarázni nekem, mi lehet a háttérben, örömmel venném). Szerintetek, mi lehet a baja? Vagy ez normális és csak én reagálom túl?

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr8810416644

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása