„Tudvalevő, hogy a nők érzelmileg szétszórtabbak, és ha kint esik, nem süt a nap, már szakítanak is a pasijukkal, vagy csapnak egy kis veszekedést” - ha nem nyomulsz határozottan a nőre, az fatökűnek gondolhat, ha viszont túlzásba esel, akkor meg tolakodónak. Létezik köztes megoldás? Mivel lehetne a „nyomulós” stratégiát helyettesíteni, hogy a nők azért mégis megkapják a határozott pasi-képet?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Lányok! Mindig azt mondjátok, hogy olyan férfit szeretnétek csak, aki megbecsül titeket, elfogad olyannak, amilyenek vagytok. És amikor megkapjátok, valahogy mégsem elég. Egyelőre én sem feleséget keresek, csak egy tartós és kiegyensúlyozott kapcsolatot. Véleményem szerint sokan ott rontják el, hogy nagyon hamar ágyba kerülnek, még mielőtt jobban megismernék egymást, nincsenek tartalmas beszélgetések, és utána nem is folytatódik a dolog - ezek egyéjszakás kapcsolatok lesznek, még ha nem is azt keresték.
DE amikor a beszélgetésre alapoznám, és a jobb megismerésre, ahelyett, hogy ráutaló jeleket küldenék, hogy azonnal meg akarom kapni, és ágyba rángatni, akkor a hölgy passzol. Gondolom, ebből azt a következtetést vonják le, hogy tétovázom, húzom az időt, TEHÁT biztos töketlen vagyok. Beszélgetni? Élőben? Áááááá, aki beszélgetni akar és megismerni a másikat, biztos leplez valamit, valami nem stimmel a fejével.
Mivel lehetne a „nyomulós” stratégiát helyettesíteni, hogy a nő azért mégis megkapja a határozott pasi-képet?
Egyszer a harmadik randin, és jól végződő randi után, a csajt meg szerettem volna ölelni, (a humorista hozzászólóknak: gyengéden tettem mindezt, nem rámenősen) úgy éreztem, ennyi belefér, és ő csak állt, mint egy oszlop, majd lassan eltolt a kezével. Persze, ha onnan nézem, végül is el is lökhetett volna, vagy valami... Abból épp nem lett semmi.
Sok nő nem ismeri igazán, akivel lefekszik, lehet, hogy nem is akarja, bedől egy sz*r bóknak, és utána sír, hogy a pasi kihasználta... De ha olyan jeleket küldenek a férfiaknak, akkor hagyják is "kihasználni" magukat. Valahol tudják, hogy mit vállaltak. De ha egyből az ágyba vágyik, akkor mit fog később megbecsülni benne, ha egyáltalán lesz később?
A mai helyzet tényleg a gyors kapcsolatokról szól és arról, hogy az egész mihamarabb kifújjon? Nem is akarjuk megismerni valójában a másikat. Még azt sem állítanám, hogy a nők pénzvadász érdekemberek lettek, mert ez sem mindig igaz.
Tudvalevő, hogy a nők érzelmileg szétszórtabbak, és ha kint esik, nem süt a nap, már szakítanak is a pasijukkal, vagy csapnak egy kis veszekedést. (Aki dolgozott már olyan munkahelyen, ahol több nő közt volt, láthatta ennek a természetnek a működését: az egyik szobában smúzolás, „de szép a sminked, a ruhád, a cipőd, milyen jó a hajad, milyen vékony vagy” utána a másik szobában, vagy cigiszünet alatt ugyanazt a csajt rögtön kibeszéli, az imént felsorolt jelzőket negatívan használva. És ez így megy körbe, változó szereposztásban. Az év végi céges bulikon ugyanez megy, csak felerősítve. Nagyon tanulságos pár ilyet félfüllel kihallgatni) Ezek lennének a „tipikus nők”?
Az én szememben egy normális nő nem bírja a többi nőt (már a „tipikus nőt”). Nekem erre kevés magyarázat az, hogy hát a női természet az ilyen... Az baj, ha ilyen. Értem, hogy valahol ez izgalmas, de jóval fiatalabb korban kellett volna kijátszani, kiélni ezeket.
Igazán szeretni és ismerni a másikat, időt adni neki, ... és aki csak a testiségre hajt (igen, a nők is!), az legalább ismerje be, és ne húzza a másik idegeit, idejét, ne áltassa, ne küldjön felé kétértelmű jeleket, sőt, ne is legyen hozzá kedves. Sok mindent tudnék még írni erről, de inkább befejezem, szerintem úgyis folytatjátok majd. Köszönöm a türelmet:
Zsolt
