Az anyja alávágott a nyaralásunknak

2017. augusztus 07. 07:34 - csajokespasik

A barátnő anyja a kezdetektől ellenséges Posztolónkkal, aki a diplomácia minden formáját bevetve próbál úgy lavírozni, hogy ne fordítsa az anyja ellen a lányát. De amikor úgy beszélnek róla, hogy ő nincs ott, az asszony simán teletömheti a lánya fejét olyasmikkel, hogy úgysem illenek össze és csak hirtelen fellángolás az egész. Mit lehet tenni? Tűrni, vagy beszólni anyunak?

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Üdv!

27 éves férfi vagyok. Először a múlttal kezdeném: sokáig nem volt senkim. A barátaimmal eljárogattam ide-oda, de nem az ismerkedés céljából, csak nem akartam egyedül lenni. Applikációkon igaz, hogy ma már könnyen lehet ismerkedni, mint ahogy lerázni és szakítani is. Nem volt kedvem hozzá. A másik dolog ez a pontrendszer, amitől falnak megyek. 10/9-es nő, 10/4-es pasi... Én elhelyeztem magam ezen a skálán, csak az a baj, hogy egy másik ember egész máshol helyezne el, saját magával mindenki elfogultabb. Az ember többdimenziós lény, a külső csak egy része, aki meg csak azt nézi, sekélyes és éretlen. Talán a tévéből dől ez a sok hamis, felszínes értékítélet, de aki manipulálható, csak arra hat (sajnos a legtöbbekre), beveszi, én már évek óta nem nézek tévét.

Szóval, a legutóbbi párommal összehoztak. Velem egyidős nő. Azt hiszem, úgy négy hónapot voltunk együtt, amikor azt mondta, hogy időt kér. Ez megint egy olyan dolog, amit sosem értettem nőknél. Mihez kér időt? Segít az? És mi lesz utána? Ez egy diszkrét szakítás volt, hogy ne hideg zuhanyként érjen. És úgy is volt. Az idő arra kellett, hogy finoman kifaroljon az életemből. Ez az idő, amit kért, a mai napig tart, nem is kerestem, ahogy ő sem, megértettem a jelbeszédet.

Újra egyedül voltam. Aztán néztem a körülöttem lévők kapcsolatait: egy ismerősömnek teljesen egyértelmű, hogy megcsalhatja nőjét, mert pénzes, visz egy bárt, és van pár kocsija is, és nem Csepelen lakik. Úgy beszél róla, mint egy megnyert trófeáról, amit ide-oda állítgathat a nappaliban. Amikor azzal dicsekszik, hogy megint milyet csajozott, legszívesebben kilengetném az ablakon. Meg azzal henceg, hogy mennyire nem tud ezekről a nője, tehát milyen eszesen csinálja... Hát, gratulálok, ha ma ez jelenti azt, hogy férfi a férfi, akkor sajnálom.

A jelen helyzet: januárban megismertem egy lányt. Nálam egy kicsivel fiatalabb. Minden szép és jó, ám az anyja a kezdetektől fogva ellenséges velem. Néha kiszedek a páromból egy-két véleményét, hogy tudjam már, mi a baja velem, és összerakom. Olyan sablonokat mond neki, hogy nem vagyunk egymáshoz illők, és ha velem összeköti az életét, meg fogja bánni később. Szóval csupa kedves dolgot.

Májusban elterveztük, hogy elmegyünk nyaralni, belföldön egy szép helyre a Bükkben, már a szállást is nézegettük. Az anyja megtudta – hogy minek mondta meg a párom neki, azt nem tudom, de előbb-utóbb persze úgyis megtudta volna, ha máskor nem, akkor amikor csomagol, végül is el kellett mondania – na, az anyuka kiborult. Volt otthon vita. Végül anyuka felajánlotta, hogy úgyis mennek majd közös családi nyaralásra, valamikor júliusban két hétre (végül nem mentek) és tartsak velük. Hát ezt azonnal visszautasítottam. Hogy egész nap bámuljon és szekáljon minket. Az maga a pokol lett volna. Mindegy, így se, úgy se lett belőle semmi, könnyű olyat ígérni, ami úgysem valósul meg, ez az üres felajánlás részéről ügyes húzás volt. A tervezett nyaralásunkat megfúrta, már a barátnőm is azzal jött, hogy hát nem is olyan jó ötlet ez...

Az anyuka ellenszenve és sorozatos támadásai azóta tartanak. Néha muszáj hozzájuk menni, amiket nem mondhatok le mindig azzal, hogy meg vagyok fázva. És akkor kapom.

Nagyon elegem van már ebből, mert nem látja, hogy kerékkötő és a barátnőmet meg persze nem akarom az anyja ellen fordítani, de szegény magáért is nehezen áll ki, az anyja nagyon rá van szállva és ha eleget mantrázza neki, hogy sehonnai lúzer f*sz vagyok és hagyjon ott, akkor előbb utóbb eléri a célját. És én nem vagyok ott, amikor rólam beszélnek, nem tudom magam megvédeni. Őt meg állandóan emlékezteti, hogy úgysem fog sokáig tartani ez, csak fellángolás az egész.
Mit tennétek a helyemben? Tűrni, vagy kiállni kettőnkért (kockáztatva ezzel, hogy az anyja rákapcsol és még jobban ellenem fordítja őt) ?

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr9412724956

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása