Jó lenne, ha megcsalna

2017. október 03. 07:49 - csajokespasik

A pasi magát hibáztatja, amiért elkényeztette a barátnőjét, mert ellustult és elhízott, a házimunkához is csak akkor szottyan kedve, ha rászólnak. Egyre gyakrabban gondol arra, hogy szétválásuknak az lenne a legbékésebb útja, ha a haverja, akivel néha együtt megy koncertezni, egyszerűen elszeretné tőle.

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Üdv,

Öt éve vagyunk együtt. A barátnőm az utóbbi időben a fejébe vette, hogy mi lenne, ha összeházasodnánk. Ezzel lenne egy kis probléma. Talán az én hibám, hogy a tenyeremen hordoztam őt és elkényeztettem, mert kicsit ellustult és el is hízott. Harmincas éveink elején járunk, és persze a gyerek kérdés is felmerült, én meg most érzem magam szemétnek, hogy ebben a kérdésben én már döntöttem magamban. A házimunka majdnem mindig rám marad. Ha szólok érte, akkor azonnal csinálja legalább és bocsánatot kér, de én mindig hamarabb mozdulok és gondolkodom, mint ő. Nehezen eszmél rá dolgokra egyedül, csak némi rásegítéssel.

Ő hamar elfárad, és már szex is alig van, de ha van, legalább jó, mert mindent belead akkor. Csak fáj, hogy magától nem igényli, megint csak ha jelzem... Kicsit magamat okoltam, hogy mindenben kiszolgáltam őt, ő meg belekényelmesedett. Változtatni szeretnék, de nem tudom, hogyan tehetném. A házasságot két okból nem preferálom:

- a mi generációnk már nem annyira házasságpárti.

- Ő feleségként ugyanígy működne, mint most.

Szeretetreméltó, kedves és aranyos nő, és az ő idejével sem akarok játszani. Én mindent megteszek, hogy működjön még, de amikor azt élem meg, hogy ő csak úgy létezik mellettem, az én lelkesedésem is alábbhagy.

És még egy nem túl pozitív gondolatomat is leírom: van egy régi férfi ismerőse, és gyakran kettesben járnak el koncertekre (én nem szeretem azt a zenét, így én nem megyek) és gyakran azon jár az agyam, hogy mi lenne, ha összejönnének, és a srác elvinné magához. Megoldaná a kérdést. És ha ilyen gondolataim támadnak, az már nem sok pozitívat jelenthet a jövőnkre nézve.

Nem úgy laposodik el ez a kapcsolat, mint általában, mert van kontaktus és szervezünk közös programokat, esténként leülünk, beszélgetünk egymással. Néha én is meglepem valamivel, néha ő is engem. Nem hiszek abban, hogy ebben a fázisában nekem kéne megjavítanom a másikat, hogy változzon már a kedvemért. Ő ilyen (vagy ilyen lett mellettem, de merő szeretetből halmoztam el). De ha egyedül hagynám, nem tudom mi lenne, mert érzem, hogy ő szeret. El kell záros határidőn belül döntenem, hogy megéri-e nekem így a folytatás? És ha nem, mikor és mit is lépjek.

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr9812922967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása