A pasi látványosan elhanyagolja a barátnőt, aki emiatt néha kifordul magából. A barátok előtt egyáltalán nem érzi, hogy ez az ember a párja volna, néha szex után sem. A pasija egy-egy flegmaságát követő kiborulásai után azt kapja, hogy pont ő teszi tönkre a kapcsolatot ezekkel az indokolatlan érzelmi kitörésekkel.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
21 éves nő vagyok. 10 hónapja vagyunk együtt. Ő 28 éves.
Van bennem egy önkéntelen védekezési mechanizmus, amikor nem tudom tovább elrejteni az érzelmeim. Talán mert érzékenyebb vagyok az átlagnál, de ha nem érzem szeretve magam, azt kimutatom.
Most már egyre gyakrabban van az, hogy ő egész nap intézi a különböző dolgait, hétvégén barátokkal és kollégákkal lóg. Alig várom, hogy találkozzunk, hogy beszorítson a napirendjébe, apró meglepetésekkel készülök neki minden alkalommal, amiket elfogad, de nem látom rajta, hogy örült volna nekik. Volt, hogy egy helyen az asztalon felejtette és én mentem vissza érte.
Már olyanokat ír, ha jelzem, hogy látni szeretném, hogy: „jössz, ha akarsz” vagy „megyek, ha ráérek...” ilyenkor gyakran kifordulok magamból, előjön belőlem az, amit hisztinek neveznek a férfiak. Csak sok hisztinek oka van.
Volt, hogy szex után azt mondta, 5 perc múlva start, mennünk kell.
Volt, hogy vártam, hogy csatlakozik, de nem jött, nem lehetett elérni és utána sem magyarázkodott semmit. Az elején összebújások és minden, éreztette velem, hogy szeret. De mitől múlhatott el? Ma már, ha mások előtt vagyunk, nem érzem a párjának magam, nem érint meg, semmi személyes, van, hogy az asztal másik végére ül. És ilyenkor egyszerűen nem bírom kontrollálni magam. Egy-egy kiborulásom után azt mondja, hogy én teszem tönkre ezzel a viselkedéssel a kapcsolatunkat. Ő nem tud szembenézni a hanyagságával. Ha megkérdezem, hogy szeretsz, azt feleli, persze... Nem vagyok ok nélkül hisztis, reálisan látok dolgokat, mindenki ilyennek ismer, kivéve őt. Nem is olyan rég egy szorgalmas, szerethető, kedves embernek tartottam őt, és nem értem, mi történt... Úgy érzem, elég sokat tűrtem tőle, mégis én fogok rosszul járni a végén.
