„Az én értelmezésem szerint ugyanúgy eltorzítja valaki személyiségfejlődését az, ha sosem volt egyedül, mert folyamatos kapcsolatai voltak, mint az, ha kevés kapcsolata volt” - a pasi már próbálkozik egy ideje ezzel a lánnyal, de a problémák nem hogy csökkennének, inkább hétről-hétre nőnek. Szeretne rajta segíteni, de sajnos nem eléggé pszichológus.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdv,
ez szerintetek mennyire elfogadható indok?
Azt mondja, szeret és jó velem, de annyira mély sebet hagyott benne az exe, hogy nem mer belemenni most mélyebben...
Amikor az a nő, akiről azt hitted, ilyen nem is létezik, közel enged magához, majd ellök... Egy ismerősömön keresztül ismertem meg, tök véletlen helyzetben. Rábeszéltem egy találkozóra, majd randi randit követett, kivétel nélkül jól sikerültek, több ideig is maradtunk, mint terveztem volna.
Olyankor jó kedve van, velem jól érzi magát, aztán hetenként visszaesik ugyanabba a gödörbe. Hirtelen nincs kedve semmihez, mindenkitől elzárkózik. Nem megjátssza, mert érezni rajta, hogy tényleg valami baja van.
Fél az újabb csalódástól, s inkább úgy véli, jobb lesz neki egyedül, mert akkor nem éri bántódás. Hiába mondok neki bármi vigasztalót, nem válik be. Segítenék, de nem tudom, hogyan, mielőtt kitalálja, hogy én is olyan vagyok, aki bántja, és nincs keresnivalóm az életében. Nem értem, miért a magába fordulástól várja a megoldást?
Szóval, találkozgatunk néha, ismerkedünk, minden jó, majd esik vissza. Tudom, hogy ki kell rángatni, mert amikor kicsit rámenősebb vagyok és ragaszkodom hozzá, hogy tartsa be az ígéretét a korábban lefixált időpontra, eljön, utána feloldódik és látom, hogy akkor boldog! Akkor lehet vele értékes beszélgetéseket folytatni, szinte szünet nélkül. Most viszont úgy érzem, hogy nagyon kezd tőlem eltávolodni, az alkalmak egyre rövidülnek. Nincs kedve találkozni.
Nem akartam erőltetni. Sokáig jó volt neki a heti 1-2 találkozás. Amikor próbálok beszélni vele erről, azt mondja, hogy nincs semmi gond. Annyit tudok, hogy előttem kevés barátja volt, és egyikkel sem volt sokáig. Az én értelmezésem szerint ugyanúgy eltorzítja valaki személyiségfejlődését az, ha sosem volt egyedül, mert folyamatos kapcsolatai voltak, mint az, ha kevés kapcsolata volt. Mindig vannak céljai, de tenni nem tesz értük.
Csak nagyon fél ettől az egésztől, vagy más valami van a dologban?