Amikor a veszekedés már az alaphangulat része, érdemes elgondolkodni a továbblépésen. A szóban forgó pasit annyira nem hatja meg a barátnő kiakadása, hogy egy-egy heves vita után simán összehívja még a haverokat, és rittyent egy grillpartit.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
Történetem címe az is lehetne, hogy „Miért történt ez 2,5 év után?”. Én lennék a női fél ebben a kapcsolatban. Egyidősek vagyunk, nagyjából azonos dolgokon is szocializálódtunk, hasonló közegből is származunk. Tehát nagy összecsapásokra és érdekellentétekre az ember nem számít. A kedves Párom viszont egy ideje már csak félvállról beszél velem, mintha valamikor valamivel megbántottam volna. Csakhogy nem történt ilyen! Tényleg nem gondolja, hogy bánt vele, vagy csak nem érdekli már? Sokat veszekszünk mostanában, de tiszta hülyeségeken, és ha én voltam a hunyó, mindig bocsánatot kértem, ha úgy érzem hibás voltam, erre ő még ekkor is elég durva dolgokat szokott a fejemhez vágni.
Szerintem nyilvánvaló, hogy ez senkinek nem esik jól, ő meg egyik pillanatról a másikra túllép rajta, mintha mi sem történt volna – úgy egy hónapja egy heves vita után simán összehívta a haverokat grillezni hozzánk. És elvárta, hogy én igenis ebből is vegyem ki a részem, még ebben a helyzetben is mosolyogva hozzam a kaját meg a söröket nekik! Amikor egy kis könny is volt részemről, ő megígérte, hogy kedvesebb lesz, de ígérni sok mindent lehet. Aztán visszaállt minden.
Miért nem képes bocsánatot kérni soha? Ő, meg úgy általában a férfiak. Sose mondja el normálisan, hogy ez most mi volt. Az a szomorú, hogy már nem veszi észre, megbánt. Mit tudtok nekem tanácsolni?
Ő egyik percről a másikra lezárja a dolgot és folytatja, amit elkezdett, vagy lelép hazulról, isten tudja, hova. Ha én egy ilyen húzás miatt gorombán viselkedek, azon ő túllép nagyon gyorsan. Nem érdekli, mi miért volt... Nála meg úgy megy, hogy mondja és mondja, majd befejezi - azzal le van zárva. Én belenyugvóbb vagyok, de min változtassak, hogy észrevegye magát? Hogy rosszul esnek, amiket mond. Attól, hogy ő lezárta magában, a probléma még ott van és mérgezi a légkört. Nála a megsértődés nem különbözik már a hétköznapi flegmaságtól, én képes vagyok egy parttalan vitát abbahagyni legalább. Szeretném azt mondani, hogy egyébként ezeket leszámítva mindenben egész jól megvagyunk, de sajnos ha ezek dominálnak egy kapcsolatban az alapjaiban meghatározza az egészet. Nálunk már csak ez van -és ezt nem tudom megérteni, elfogadni.
Köszönöm az elolvasást, és a tanácsokat.
