Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

33 éves, diplomás nő vagyok, egyik legjobb barátnőm ügyében írok. Egyetem első éve óta együtt vagyunk, együtt költöztünk ki Berlinbe pár éve. Ő 34 éves, szintén több diplomás , párkapcsolati coachként és béta healing gyógyítóként dolgozik, széles látókörű, világlátott nő, ezért fel nem foghatom, hogy mi dolga van egy 13 évvel fiatalabb sráccal, aki egy közel-keleti országból származik, és talán érettségije sincs. 

Barátnőm fejébe vette, hogy megneveli őt, színházba, kiállításokra hurcolássza ( a csávóka közben a telefonjával játszik és az alfelét vakargatja) Nemrég képes volt megjelenni és leégetni magát és engem egy közös barátnőnk absztrakt felolvasóestjén is.         

               A kapcsolatunk, 3 hónapja, amióta együtt vannak, rohamosan romlik, most készülök felmondani közös albérletünkben. Amikor szóvá teszem neki a srácot, lerasszistáz, vagy kioktat arról, hogy nem hiszek az emberek fejlődőképességében, és gunyoros támadásokat intéz ellenem, amiért én a mindful szingliséget választottam. Ha próbálok neki segíteni, az egy idő után dühkitörésekhez vezet, egy ízben már szétverte egy kávéház berendezését , így már félek előhozakodni a témával. Valahol persze meg is értem őt, hiszen a saját korosztályabeli férfiakkal nem volt szerencséje, sorozatos megcsalás és kapcarongynak használták.

A fiú tetejében egy alpári bunkó, semmilyen házimunkát nem tudunk rábízni, délben kel fel, egész nap csak xboxozik, full hangerőn, hogy ne tudjak tanulni, gorombán bánik a macskáimmal, és nyíltan ajánlatokat tesz az odalátogató barátnőimnek. Lusta normálisan megtanulni németül, dolgozni esze ágában sincs, mert a bátyjai utalgatják neki a pénzt,  meg állítólag valami poszttraumás gyógykezelés alatt is áll, mert kiirtották a családját a háborúban. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor a kölyök haverjai is megjelentek a közös albérletünkben, s egyikük összejött a harmadik lakótársnőnkkel, s onnantól kezdve őt és a szétdobált cuccait is kerülgetnem kell.

Barátnőm baráti köre az utóbbi hónapokban radikálisan megváltozott, hasonló nők jelentek meg körülötte, akiket spirituális elvonulásokról meg a hátizsákos kalandozásaiból szedett össze, tagja lett valami jogvédő szellemi műhelynek, ahol minden csajnak jellemzően évszázadokkal fiatalabb fekete vagy közel-keleti pasija van, gondolom ezekkel egymást hergelik és biztatják, hogy milyen baromi kerek így az életük, hogy normális férfiak helyett ilyen kölykökkel lógnak, és a végén el is hiszik maguknak. Az a legelszomorítóbb, hogy diplomás, intelligens nők. Képtelen vagyok felfogni, hogy egy értelmes nő hogyan veszítheti el a fejét, és látva, hogy ez tömeges, kezdem elveszíteni a hitemet az emberekben.