A valóban tartós kapcsolat a sírig tart

2020. április 02. 07:46 - csajokespasik

       

                „Sajnos ma azt halljuk, hogy egy életed van és komplett hülye vagy, ha egy emberre „fecséreled” nem pedig folyamatosan élményeket halmozol fel” – Posztolónk a boldog és tartós kapcsolatok titkát keresi, de a környezetében sajnos nem látott még rá működő példát.          

 
       

               Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Szerintem nem csak engem érdekel a hosszútávú kapcsolatok titka. Nem 5-7 évre gondolok csak, bár ez se csekély, hanem olyan igazi 20-30 évig, vagy akár a sírig tartó kapcsolatokra. Van, és lehet még ilyen? Nem azt akarom szajkózni, hogy bezzeg a nagyszüleink..., mert az egy teljesen más leosztás volt, más körülmények, más erkölcsi normák és elvárások, rengeteg megszorítással, bizonytalan társadalmi légkörrel. Amikor valaki panaszkodik, hogy ilyen meg olyan a párja, akkor általában két gondolkodni való van: 1. Már előtte is olyan volt, annak ellenére választotta, 2. Nem mellette vált olyanná?

Egy idő után belefárad az ember mindenbe, munkahelybe, lakóhelybe, akár az életbe is, és a párkapcsolat sem kivétel ez alól, a boldogtalanságot marakodás követi, mert valahogy ki kell dobni magunkból a rossz érzést, bűnbakot keresni, mígnem az ember egészséges büszkesége látja kárát.        

       

               Tapasztalataim alapján, ahogy a környezetemben látom, addig amíg a gyerek tíz éves nem lesz, minden szép és jó, a családban vidám hangulat, a szülők szeretik egymást. Aztán valami történik, és senki nem tudja, mi, és ki miatt és mikor kezdődött, csak alárendelik magukat az új helyzetnek. Ismerek egy párt, mindketten külön-külön nagyon jó ember, de együtt katasztrófa. És persze összeházasodtak. És persze nem működik.

Amikor az utcán, vagy társaságban, vagy bárhol, boldog párokat látni, ahogy oldottan ugratják egymást, összhangot vélek feltételezni, összebújnak, mindig felteszem a kérdést, hogy vajon otthon is ilyenek, vagy ez csak a külvilágnak szól, és csak eljátsszák, és vajon hány hónapja / éve lehetnek együtt?

Sajnos ma azt halljuk, hogy egy életed van és komplett hülye vagy, ha egy emberre „fecséreled” nem pedig folyamatosan élményeket halmozol fel. De én sem tudom, mi lehet akkor a középút, miért kell a jobb? Mert ha meg is kapod a jobbat, a másik is keresi a jobbat, és valaki dobva lesz. Az embereknek azért kell folyamatosan az új és a jobb: mert VAN. Kínálja magát, és el is érhető, de meddig, és mennyire igaz, amit kaptál?

Sokan nőttünk fel olyan szülőkkel, akik együtt szenvedtek, vagy épp a válás hagyott nyomot rajtunk, ami miatt nehezen találunk párt, hiszen nem vagyunk kicsattanóan gondtalanok. Vagy ha találunk, nem tudjuk kikerülni, hogy esetleg rosszul válasszunk, és megismételjük a berögzült mintát. Amikor egy hosszú kapcsolatban él valaki, eleinte csak annyit kér, hogy a másik ne ölje ki belőle az egyéniséget, hogy legyen egy kis szabadsága – és amikor ez csorbul, szerintem ott kezdődik a probléma - és a megoldás is egyben ott kezelendő. Tévednék?          

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr9015582706

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása