A pasi úgy érzi, hogy barátnője most komolyan elgondolkodik azon, kitart-e még mellette továbbra is, vagy feladja. Levélírónk tisztában van a hibáival, és igyekszik jófiúnak lenni, még akkor is, ha nem hisz abban, hogy ez mindent megoldana.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Helyre lehet ezt még hozni?
Tudom, hogy én hibáztam, de ilyen vagyok. A másikért megváltozni pedig nekem egy kicsit erőltetés szagú. Mert ha valaki valamilyen és olyan párt akar magának, aki mellett meg KELL változnia, abból szerintem csak nézeteltérés lesz. Arról nem szólva, hogy talán a másik pont ezt is bírja benne, ezért van vele. Ha hibázok, mindig belátom, még ha későn is. Néha elszalad velem a ló, igen, olykor társaságban máshogy viselkedek, gyakran megsértek másokat, beszólásokkal, akarattalan. Ha ellazulok, akkor nem szeretem a kontrollt. Ilyen a személyiségem. A barátnői közül egyik sem kedvel, mert nem úgy viselkedek előttük, ahogyan elvárnák.
Szüleinek sem vagyok szimpatikus. Viszont neki is vannak dolgai, amiket túlzásba visz, de ha azokat a szemére vetem, azt kapom, hogy a szókimondásomat sem szereti bennem.
Ragaszkodó típus vagyok, ha megkedvelek valakit nem tudom könnyen elengedni, igyekszem mindent megtenni, hogy változzak, annyira, hogy azért maradjon magamból. Szeretettel bánok vele, törődők vele, odafigyelek rá. Ha hibázom, belátom, de sajnos megismétlem rövid időn belül, ezzel nem tudok mit csinálni.
Volt egy vitánk nem rég, amiből láttam, hogy most komolyan el fog töprengeni, hogy érdemes e velem vesződnie tovább.
Igyekszem ezt helyrehozni, mert ő az első olyan nő az életemben, akinek számítok és tényleg szeret, feltétel nélkül megbízik bennem és őszinte.
Vele el tudnám képzelni az életet.
Hajlandó lennék a változásra, de amikor mindenféle léleksegítő agyturkász videókat küld, úgy érzem, mintha kezelni próbálna, pedig nyilván ez is a segítőszándék egy gesztusa.
Nem vagyok idióta, értek a szóból, de szeretem a szabadságot is, az ellazulást, talán öntelt módon...
Azt is látni vélem néha, hogy kezdi feladni. De van bennem egy olyan is, hogy ha megváltoznék, akkor sem 100%, hogy minden rendben lenne köztünk, hogy csak ez jelentette az egyetlen hibát. 7 év korkülönbség van köztünk, és az ő ideje is pontosan ugyanolyan értékes, mint az enyém.
