„A szexuális életünk is unalmas reszeléssé silányult, csak feküdt, én meg tettem a dolgom” – öt hónap után a barátnő depresszív és mogorva lett, így Posztolónk semmi morális akadályát nem látta annak, hogy esélyt adjon egy másik nőnek. Azt hitte, a szakítás a csajának is megkönnyebbülést jelent majd, ám a történet meglepetésszerű fordulatot vett.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Egy másfél éves távkapcsolat befejezéséről lenne szó. Elsősorban nők véleményére volnék kíváncsi, hogy egy nő mit nem tud ezen elfogadni, illetve miért így reagál. Amikor összejöttünk és én mentem hozzá, úgy kb. 5 hónap múlva felvett egy depresszív hangulatot, mintha zavarnám, vagy engem okolna valamiért, sok dologra volt az a válasza, hogy mindegy. Mogorva volt, vagy csendes és egyre kevesebbet tett azért, hogy a vágyamat fokozza, illetve fenntartsa, pedig nem sűrűn találkoztunk. Néha a semmiből lett ingerlékeny, és amikor kérdeztem, miért ilyen, azt válaszolta: „- Miért, milyen vagyok?” Ez tipikusan az a karikatúrahelyzet volt, amikor megkérdezi a férj a feleséget, hogy „mi a baj?” az meg rávágja dühösen, hogy semmi. Valamiért egy klimaxos muterrá vált. Már én is túljutottam azokon a gondolatokon, hogy megmenteni a kapcsolatot, inkább hagytam, abban a tudatban, hogy megtettem minden tőlem telhetőt, kedves és figyelmes voltam, amennyire csak a táv engedte.
Napi szinten üzentem neki, de csak én. Úgy éreztem, mintha a terhére lennék. Már eljutottam oda, hogy nem mertem rákérdezni, mi baja. Mert nyilván ugyanazt válaszolja, mint rendesen. A szexuális életünk is unalmas reszeléssé silányult, csak feküdt, én meg tettem a dolgom. Áltattam magam, hogy ez talán csak egy hullámvölgy, talán megoldjuk, csak idő kell hozzá. Aztán besétált az életembe egy második személy. Mielőtt vele bármi lett volna, telefonon szakítottam (nem a vonatjegy árát spóroltam meg így, mielőtt valaki ezen rugózna, csak gyorsan akartam intézni). Ráébredtem, hogy nem csak hullámvölgy volt, amit éreztem, hanem egy sehova se vezető, reménytelen stagnálás. Azt hittem, ezt ő is így látja, és neki is megkönnyebbülés lesz a vége. Hogy ő is belátja, pocsék volt már minden. De nem ez történt. Onnantól kezdve napi 6 üzi és szerelmi vallomásokkal bombázott... Csak nem értem, miért most? Megírtam neki, hogy részemről lezárva a dolog, de tovább faggat magyarázatok után, amiket amúgy már nem egyszer hoztam a tudomására.
