Levélírónk két kérdésre keresi a választ: mennyire normális egy kapcsolatban az, hogy párunk baráti köre kibeszéli az otthoni életünket / és miért gond az, ha a kerti munkákhoz egy nő jobban ért, mint egy pasi?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Kettő kérdésem lenne.
A páromat 5 éve ismerem, ebből két éve lakom nála.
1. Szerintetek mennyire normális, hogy a párunk baráti társasága (ami nem kicsi) sok mindenről tud az életünkből, amihez semmi közük? Egészen attól kezdve, hogy milyen színű a konyhakő, egészen addig, hogy én mikor kelek? Ez az egymás mellett élés egyik hozadéka, és rendben van, vagy csak velem fordult elő? Nem kocsmázós kisdiákok, 30as, 40es emberek, akik összejárnak. Nem isznak sokat, mégis hallottam már, amikor valamelyik okos a párjával történő szexuális dolgaikat teregette... és akkor elgondoltam, h. mi van, ha az én párom is ugyanezt teszi, ha épp nem vagyok ott! Ahogy láttam, többnyire a negatív dolgok felnagyítása a kedvenc irány. Számomra egy szellemileg érett kapcsolatnak fontos része, hogy ilyenbe nem megy bele a másik. Itt kezdődik a megtartandó barátok listája, hogy akik nem turkálnak a másik magánéletében.
2. A páromnál jobban értek a ház körüli munkákhoz és sok minden automatikus nálam. Hogy mikor és mennyit kell öntözni, meg hogyan védeni a pázsitot, növényvédő szerek arányai, favédőszerek és azok évszaktól függő használata stb.. Ezekben apám volt a penge, onnan tudom. És amikor látja, hogy rendbe rakom a kertjét, ő annyival nyugtázza, hogy elég lenne, ha csak a füvet NYÍRNÁM le, ha annyira kint akarok lenni. A z elhanyagolt, gazos kertjéből kisebb ligetet csináltam, de ő fitymálva nézi. Ez azért van, mert irigy, hogy nem ő valósította meg? Nagyon ritkán jön ki a kertbe, azt már tudom, nem a szíve csücske. A párom elmúlt már jócskán 30, ennél felnőttebb már nem lesz, mégis ezek a gyerekes reakciói nagyon kikészítenek néha. Sok pozitív tulajdonsága van, művelt, jól kijövünk. Nem zavar, ha nem gyakorlatias bizonyos dolgokban, de ha én megoldom, akkor viselje már el. Néha rendetlen, ha kiönt , kiszór valamit, az fix, hogy nekem kell eltakarítanom. Ha látom, hogy próbálkozik, soha nem szólok rá, ha nem úgy csinálja, ahogy kéne, vagy csak nagyon finoman. Otthon, fiatal korában semmit nem kellett csinálnia, csak a tanulást várták el tőle, a körülményeket biztosították. Megszokta, hogy mindent felnyalnak helyette.
