Miért is kéne tovább ragaszkodni egy olyan barátnőhöz, aki a tolerancia semmilyen formáját sem ismeri? Levélírónk ősz végéig kapott ultimátumot, de erős a gyanú, hogy már korábban dűlőre fog jutni...
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kedves CsP!
Úgy alakult az életünk, hogy két hónapja kevesebb időt tudok a párommal tölteni. És ezt nehezen viseli. Ősz végéig adott nekem határidőt, hogy ez változzon. Nem hiszi el, hogy dolgozom és amikor eltolom vagy lemondom a találkozóinkat, akkor mindenre gondolhat, csak arra nem, hogy esetleg az igazat mondom és nem kifogást keresek. Ő elég sok elvárást felsorolt nekem, hogy működjön részéről ez a kapcsolat. Nekem mindössze a melóm van, ami tényleg olyan, hogy ugorni kell, ha szólnak és a vége sem mindig előre behatárolható.
Egyszer azt mondtam neki, hogy inkább örülnie kéne, hogy nem egy lusta, életképtelen alkesz vagyok, hanem dolgozni tudok valamiért. Talán kettőnkért. Ő nem ilyen. Kevesebbet tudunk találkozni, kevesebbet tudom tehát szórakoztatni vagy lefoglalni – nekem ennyi állt össze. Amikor megint hibáztatott, elmesélte, hogy pénteken helyettem a barátnőivel ment el iszogatni. Kérdeztem, miket ivott, és én már a puszta felsorolástól is berúgtam. Amikor mondtam, hogy nem szép amikor egy nő ennyit iszik, azt felelte, hogy egyrészt bírja a piát, másrészt ne oktassam ki.
Hogy ilyenekért engem hibáztatni képes, ez egy jel, vagy választóvíz lehet? (Még valami: egyik rokonom autista, amikor ez valahogy szóba került és elmondtam, a reakciója kb. ez volt: - jaj... huh, remélem, nem kell találkoznom vele”.)
Vannak persze pozitív tulajdonságai, amiért még kitartok, de egyre inkább túlsúlyba kerülnek a negatív dolgai.
