„A rendrakás az én reszortom, a tévé és villany lekapcsolás is, az övé csak a heverés, pihengetés, mert nagyon-nagyon sokat melózik” – A pasi nem képes kiállni a barátnőjéért a haverjai előtt, ám ügyesen sajnáltatja magát, ha arról van szó. Levélírónk esetében mindez sajnos csak az összeköltözés után derült ki.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
2 éve vagyunk együtt, idén szeptemberben költöztünk össze, ami nem volt betervezve, csak épp adódott egy lehetőség. Úgy döntöttünk, élünk vele, mert azért már fontolgattuk egy ideje, és ha most így alakult, lehet, hogy később nem fog. A barátom és én teljesen különbözőek vagyunk sok tekintetben: ő nagy autórajongó, elmegy minden autókiállításra meg kapcsolatos rendezvényre, ha vannak. Gyűjti a képeket meg ilyesmi, a Facebook-ján csupa olyan kép van, ahol autókkal pózol. Nem szólok bele, mert látom az igazi lelkesedést az arcán, és fiúknak ez jól is áll, mint a focirajongás. Bennem semmilyen érzést nem vált ki egy autó, pedig vezettem régebben. Egy eszköz és kész, amitől se többnek, se vagányabbnak nem éreztem magam. Se a típusa, se a felszereltsége nem foglalkoztat. Ő órákig elvan ilyesmin. A barátai is autóbuzik.
Az összeköltözésünk után derült ki, hogy nem ez az egyetlen különbség köztünk: ő természetesen közömbös az én dolgaim iránt, ami rendben is van, nem örülnék neki, ha hajfestéssel kapcsolatos tanácsot adna, vagy ilyesmiket.
Az egyik haverja azt mondja: a pasik végső soron mindig csak szexet akarnak, de kapcsolat nélkül, a nők meg jobbára csak kapcsolatot akarnak: de szex nélkül. És ezt a barátom is hallotta és helyeslően hallgatott. Amikor kicsit vitába szálltam a fickóval, engem vett elő később, hogy ne ugassam le a barátait...
És még sorolhatnám: a rendrakás az én reszortom, a tévé és villany lekapcsolás is, az övé csak a heverés, pihengetés, mert nagyon-nagyon sokat melózik (napi 6 óra, csak részben enyhe fizikai, tőlünk 15 percre) és tisztelje őt ezért minden létező.
És néha félresikerültnek érzem magam, de rájövök, hogy nem mindig és mindenben én vagyok a hunyó.
Ez másoknál hogy van? Mit lehet tenni ellene?
