„A korábbi barátnői, ahogy lejött nekem, tengődő bugyutácskák voltak, könnyen kezelhetőek, de velük tartósat nem tudott kialakítani” - Ráadásul a pasi barátai sem a legjobbak és a szüleivel is távolságtartó viszonyt ápol, ellenben néha elkezdi irányítgatni a barátnőt, akitől mára teljesen függővé vált minden szinten. Vajon egy ilyen típus hogyan viselne egy szakítást?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! 25 éves vagyok, a barátom 27. Három éve vagyunk együtt. A probléma, hogy rajtam kívül nincs nagyon szoros kapcsolata senkivel. A családjával is elég laza, szerintem elhanyagolták gyerekkorában. A haverjait sem ő választotta, inkább mintha fordítva történt volna, egyáltalán nem passzolnak hozzá, és mintha nem is érezné velük jól magát. Mondjuk nincs is sok. A munkatársaival is felszínes kapcsolata van. A szabadideje nagy részét velem akarja tölteni, és azt érzem, csak én vagyok az egyetlen fix pont az életében. Mivel én vagyok az egyetlen és legjelentősebb támasza, így ezeket csak velem tudja megbeszélni, amit nem magától mond, hanem nekem kell rákérdeznem, így néha már nagyon kimerítő.
A korábbi barátnői, ahogy lejött nekem, tengődő bugyutácskák voltak, könnyen kezelhetőek, de velük tartósat nem tudott kialakítani. Most csak velem tud programokat szervezni és minden gondját velem tudja megbeszélni. A barátai nála idősebbek, hozzácsapódtak, a vele egykorúakkal sosem értett szót, aminek az lehet a hátterében, hogy az ő korabeli férfiak még gyakran szeretik a másik ugratását olykor, legalábbis akikbe ő belefutott, úgy értve, hogy amikor valaki valamivel kilóg közülük, akkor csesztetik, szerintük viccből, de valójában baromira sértően és nyersen. Valaki ezt nem veszi fel, de a párom erre nagyon érzékeny. Az átlagnak lehet, hogy ez bejön, amikor dumálnak, mintha nem kedvelnék egymást, heccből sértegetik a másikat. Láttam már ebben a helyzetben őt.
Van egy szigorú, kimért fekete-fehér gondolkodásmódja, azt összeraktam, hogy él a fejében az emberekről egy általa kialakított kép, hogy vannak a primitívek és az értelmesek, akik rendesek, visszafogottak, van szívük stb.. És azt valóságnak érzékeli. Kialakul egy véleménye, és ahhoz masszívan tartja magát.
Ha nem figyelek oda, akkor engem is elkezd terelgetni, pl. nyáron: hogy este tízkor már menjek haza, mert utána már csak a lerészegedettek maradnak az utcán.
A kérdésem: egy ilyen társfüggő, ugyanakkor érzékeny típus hogyan viselne egy esetleges szakítást? Nem mintha tervezném, csak kíváncsi vagyok.
