Az önállóság nem mindig a legjobb oldalunk megcsillantásának kedvez. Posztolónk barátnője saját lakáshoz jutott a szülei révén, és azóta el van szállva magától. Nem mérlegel, nem néz kicsit se magába, csak védekezik és hárít. A srác emberileg most is szereti őt, de ha a nő így folytatja, legközelebb ez fog átértékelődni benne.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Próbálok mellette kitartani, de elég labilis a barátnőm személyisége.
Én még évek után is képes vagyok udvarolni neki, kényeztetni, amikor csak lehet, apró ajándékok csak úgy. De részéről már nincs egy kedves gesztusa. Ha kap valamit, tudomásul veszi és annyi. Akárhogyan is hangzik, de úgy érzem, ennél a kapcsolatnál többet érdemlek. Megbecsülést, tiszteletet, némi törődést. Néha a testem jelez, hogy ezt nem bírja már. Ebből a játékból már kinőttem, ő is, bőven. Én 34 vagyok, ő 29. És nekem ez így kevés, nem kerek, nem teljes.
Másrészről meg nagyon nehéz, mert én eleinte vele akartam megállapodni. Talán jól döntöttem, hogy eddig nem tettem. Nehéz vele. Erről beszélni értelmesen vele nem lehet, mert azt mondja, rosszul érzem, nincs így, ő nem ilyen, ahogy elmondom. De a tények azok már csak makacs dolgok. És akkor jön a cinikus hozzáállás (ami nőktől számomra a legundorítóbb tulajdonság) hogy: „jó, akkor majd legközelebb egy szelet csokitól is, amit adsz, magamból kikelve ordibálni fogok a gyönyörűségtől”. Köszi nagyon. Nem így értettem, de ki lehet forgatni bárki szavait.
Ha felhozom, mindig azzal jön, hogy jaj mert én olyan tökéletes vagyok... én nem vagyok hibás bármiben. Nem mérlegel, nem néz kicsit se magába, mindig inkább védekezik és hárít. Vagy otthagy. Nem veszi ki a részét semmiből.
Emberileg most is szeretem, és sokáig nem tudtam más mellett elképzelni magam. Ő jelenleg külön lakásban él, a szülei támogatásával kapott egyet. Cserébe – ahogy tapasztaltam – mindig a szülők rendelkezésére kell állnia. Teljesíteni kell a szülei elvárásait. És ez is egy sarkalatos pont, ugyanis velem a kezdetektől fogva tartózkodóak. De mivel kapott egy örökölt lakást, így az elvárások közé bekerült talán az én lekoptatásom (?) Mert a lakása óta ilyen velem. A szülőknek egyszerűen mindenbe lett beleszólásuk. Neki talán ez így jó, inkább tűri, mert kényelmes helyzetben van.
Ami nem megy, azt nem kell erőltetni?
Köszönöm, ha kapok némi tanácsot.
Zsolt
