Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Sziasztok! 23 éves vagyok, és nem sok kapcsolatom volt eddig, de mindig úgy éreztem, hogy számomra ez egy idő után korlátozás és teher. Fárasztó és nyűg. Nem azért, mert így akarom érezni, hanem mert ezt éreztették velem. A jelenlegi barátom mellett is úgy érzem, mintha kevésbe tudnék kiteljesedni vele. Valamilyen szinten a döntéseimet is akadályozza. Hogy még gondolnom is mindig csak rá szabad, hogy teljesen kitöltse az életem. Tudom, hogy neki nincs annyira más dolga, de nekem van, nekem több mindennel jár az életem. Neki sokáig nem volt senkije, és most rajtam akarja behajtani a mulasztást.

Sosem bírtam, ha befolyásolni akart valaki, bárki, bármiért. De amiket csinál... tinilány szintű dolgok: ha valamiért megsértődik, tőlem várja el, hogy mégis én menjek oda hozzá bocsánatot kérni. Ok nélkül. Ha kicsit belegondolna, rájönne, nincs igaza. De ez nem az ő szintje, sajnos. Csak a saját sérelmét látja, véli látni, mert igazából nincs, mindig kiderül. Nem csak félreértés, de belemagyarázás. Nyilván mindenki benéz néha ezt-azt, de én mindig elképzelem fordítva a helyzetet, hogy az ő helyében hogyan látnám, de azzal is csak a magam igazát erősítem meg.

Féltékenység alap. Mindenen besértődik

Múlt pénteken ülünk egy helyen barátaimmal, és ő is ott van, és egyszer csak felcsattant, hogy ezt nem tűri tovább, milyen szemetek vagyunk. És én irtóra meglepődtem, meg is rémültem. Aztán kiderült, hogy nekem - szerinte - volt egy olyan gesztusom, egy arcvonásom, vagy pillantásom, amiből ő azt vonta le, hogy a többiekkel őt cikizzük !! De ez egyáltalán nem így volt, amikor elmondta, én is ledöbbentem, hogy miért hiszi így? Elmondtam neki, hogy vannak az életben dolgok, amik egyszerűen nem róla szólnak...Nem mindennek ő van a középpontjában.

Az előző párom hasonló volt (a jelenleginél azt hittem, ez nem lesz, mivel az elején nem ilyen volt!) és amikor szakítottam vele, elérte, hogy mindenki őt sajnálja, az én barátaim is. És nekem kellett magyarázkodni utána, hogy hát ez nem teljesen úgy van, ahogy előadja. Szóval, mik ezek a 25 év alatti srácoknál? Nincs már ebben a korosztályban normális?