Amikor a barátnőd és az anyukád kölcsönösen nem bírják egymást, az nem tekinthető kiegyenlítődésnek, legfeljebb egyfajta negatív harmóniának.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A barátnőm azt kifogásolja, hogy túl szoros kapcsolatban vagyok a családommal. Hogy neki szokatlan az, hogy bármelyik hozzátartozómmal néha beszélek telefonon, vagy heti egyszer meglátogatom őket, és ott 1 óránál több időt töltök el. Neki felfoghatatlan, hogy mi olyan család vagyunk, amelyik összetart, és azért nem érti, mert az övé nem ilyen. Segítjük egymást, figyelünk egymásra, és ez érdeklődésben is megmutatkozik.
Bemutattam már mindenkinek őt, és mivel megbeszéljük a családommal a dolgokat, kimondom, nem voltak elájulva a barátnőmtől, nem mondták így ki, de én ezt érzem. Anyámnak volt később olyan megjegyzése, bár lehet, hogy csak elszólás, hogy: „majd ha egyszer megtalálod az igazit...”
Ő a családjára semmiben nem számíthat.
A szüleim tényleg nem olyanok, hogy nyíltan szóvá tegyenek bármit, vagy beleavatkozzanak a dolgaimba, és nem is kell könyörögniük, hogy gyere segíteni, vagy valami. Ők úgy vannak vele, hogy majd meglátom, megérzem, mit kell tennem.
Hiába próbáltam már ezt megértetni barátnőmmel, nem sikerült, de a legrosszabb, hogy mindezt gúnyosan adja elő. Még olyan is volt, hogy skype-on beszélt valakivel, és úgy mondta, hogy én is halljam. Egyik rokonomnak nem rég született gyereke, és hívtak, hogy menjek hozzájuk. Erre a barátnőm megjegyezte, hogy pont én kellek most oda.
Olyanokat mond, hogy nem tudtam leválni a szüleimről. CSAK MERT heti egyszer elmegyek hozzájuk és néha pár percig beszélünk. Azt mondta, ezek miatt marad barátnő státuszban, amit őszintén nem értettem akkor se, most se, hogy miként függ össze az említett dolgokkal. Egyáltalán azt nem értem, miért probléma ez neki és miért nem lehet rajta túllépni? Vagy szerinte hogyan kéne bánnom a hozzátartozóimmal? Az ő kedvéért teljes elzárkózással? (ezeket a kérdéseket már neki is feltettem, és vállvonogatás a válasz)