Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Sziasztok! Én azt látom, hogy manapság nem igazán tartanak sokáig a kapcsolatok. Sokan eleve nagyon nem illenek össze, mégis maradnak benne, mert kétségbeesnek az újabb keresés lehetőségétől, az ismeretlen jövőtől, és inkább kitartanak egy olyan mellett, aki nem illik hozzájuk, ahelyett, hogy a megfelelőt keresnék. Ennek mindig az a vége, hogy vele szakítanak, így ez sem megoldás. Nekem is volt már néhány tartósabbnak mondható kapcsolatom, de max. 2-3 évig. Arra jöttem rá, hogy nem mindig lehet megoldani a dolgokat, néha nem is kell, nincs értelme.

Ha az alapok stabilak, szerintem működhet akár 10, vagy több éven át is, hosszabb szavatossági idővel, ... de mikor és mitől stabilak az alapok? Annak sosem láttam értelmét, hogy 2-4 évig húzzák a felek egymás idejét, és amikor már tarthatatlan a kapcsolat, akkor lépnek csak tovább. Ez főleg a mostani 30+osokra igaz. A fiatalabbak lazábban szakítanak és gyorsabban.

A nagyszüleink generációja még teljesen más elven működött, ott inkább a beletörődés, és a közös anyagiak tartotta össze őket, meg az elvált embert ki is nézték. Nincs sok olyan ismerősöm, akiknek tíz évnél idősebb kapcsolata lenne. Az szerintetek megalkuvást jelent, ha valaki úgy próbálja kitolni ezt az időt, hogy a saját érdekeit szorítja hátrébb? A másik az, hogy nagyon kevés embernek van valódi önismerete, vagy érett személyisége (nem összekeverendő az egyéniséggel) így egy átlag ember csak sodródik a kapcsolatokban. Ilyenekről is tudok a környezetemben, akik eljátsszák, hogy boldogok, hátha egyszer maguk is elhiszik, de míg a közösségin mosoly, otthon pokol.