Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Sziasztok! 43 éves nő vagyok. Úgy alakult az életem, hogy megint a társkeresés világában kéne feltalálni magamat és érvényesülni. Tudom, hogy a mai férfiaknak a nagyon vékony nők tetszenek, de hogy én a 175 centimmel és 58 kilómmal kinek vagyok a zsánere, még nem tudom. Arányosan vékony vagyok, adottság, de teszek sokat érte, hogy ez így maradjon. Most újból elkezdtem nézelődni tippek után, hogy mit tud egy korombeli tenni, ha sikeres találkozókat - és nem utolsósorban -, egy jó kapcsolatot szeretne. Régen találkoztam már másokkal, egy 4 éves kapcsolatom ment tavaly a süllyesztőbe sajnos.

Egészséges önbizalmam van, és ha nagyon szépnek nem is tartom magam, a koromhoz képest még elég jól nézek ki. Ezt onnan is tudom, hogy megnéznek az utcán. Meg a barátok megjegyzéseiből, bár tudom, hogy azokat fenntartásokkal kell kezelni.

Ha valaki olyan típusnak születik, hogy nem tudja a súlyát kontrollálni, az elég nehéz ügy, van ilyen ismerősöm, így magam szerencsésnek mondhatom ebben a kérdésben. Én ennél vékonyabb még ha akarnék se tudnék lenni.

Mindössze egy dolgot viselek nehezen: amikor másokkal hasonlít össze egy férfi, hogy szerinte miben kéne fejlődnöm ahhoz képest. Sokszor nem is értem, miért mondják el nekem. Hogy rosszul érezzem magam? Én is tudnék korombeli férfiakat kritizálni. Szerintük ami egy nőn felesleg, az rajtuk gyönyörű és férfias, a sörhas pedig az erő szimbóluma volt mindig is. Magukkal mindig jobban elnézőek. Egyik pasi ismerősöm közeledik a 60-hoz, de egyedül van, és mondom neki, hogy ott van xy nő, mire ő azt válaszolja, hogy „á, öreg nekem, mindjárt 40 lesz”. És ezt nem viccből mondja. Én meg hiába-hiába mondom neki, hogy apukám, kapj már a fejedhez, te mennyi is vagy??

Amikor a reális lehetőségek és a vágyak nem találkoznak, az sok mindent megnehezít. Tudom, hogy az idő múlásával ízlésünk nem változik, nyilván minden idősödő férfi 20 éves szexbombával találkozna a legszívesebben, de azt csak elképzeli, hogy ő majd a kedve szerint is fog viselkedni...Ez van.

Vannak határok, de idővel már látni kéne, hogy hol. Én anélkül tartom a szintet, hogy bohócot csinálnék magamból: nem használok sok sminket (azt a keveset is körültekintően), nem szedem ki nullára a szemöldököm, hogy ceruzával rajzolhassam vissza, nem festem be tűzvörösre a hajamat, szóval semmi olyat, ami inkább valaminek a pánikszerű elfedéséről szólna és elterelő hadműveletként – de inkább kétségbeesett önlejáratásként - hatna. Sok testképzavaros nő van, és ha akad szépséghiba, az nem azt jelenti, hogy rontja az összbenyomást. Talán ép kiegészíti.

Én sok pasinál elnéztem „szépséghibákat”, amik már talán többek is voltak annál, és a viszonzást szívesen veszem ma is, ha valaki olyat vél nálam felfedezni, ami annyira bontja szemében a tökéletes nő ideálját. Szerintem minden emberen az a legszebb, ha az elkerülhetetlenül múló időt és a saját korát méltósággal tudja viselni. Mindenkin van valami, ami valakinek bejön. Sok minden a belsőn múlik a mi korosztályunknál, és már nagyon sokat tesz valaki pusztán azzal, ha nem járatja le magát: nem megyek diszkóba, nem ülök éjfélig kocsmákban, nem beszélek nyávogva, nem sörözöm a járdán dobozból, nem szólogatok be, az utcán is viselkedem, legyen este akárhány óra, mert ezek nekem már egyáltalán nem állnak jól. Én viszont ezzel tisztában vagyok. Sajnos sok korombeli nem. De az ő dolguk. Majd tanulnak belőle, ha még nem érzik későnek.