Az első ágyjelenet sokáig várat magára, majd amikor megtörténik, a pasi nincs elkápráztatva. De mit is lehet elvárni egy ingadozó személyiségű nőtől, aki egyszer vidám és csintalan, máskor meg pont az ellenkezője?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Majdnem egy évig tartott egy kapcsolatom egy nővel, akivel már a legelejétől problémák voltak, csak nem akartam észrevenni. Az első 1 hónapban nem volt köztünk szex, azt mondta, én vagyok az első olyan férfi az életében, akibe igazán szerelmes, és nem akarja elkapkodni a testiség részét. Előttem mindössze néhány pasija volt, nem volt tapasztalt annyira szexuális téren, erre később magam is rájöttem. Az első hónapban nem jutottunk tovább a csókolózásnál, előtte általában még megérinteni sem hagyta magát. Türelmes voltam vele, de közben kívántam is őt. Amikor megtörtént, nem voltam elájulva, de legalább elmondhattam, hogy ezen is túl vagyunk.
A másik nem bejövős az ingadozó személyisége volt, egyszer vidám, csintalan és beszédes, máskor az ellenkezője: elhívtam egy ismerősöm szülinapjára, és nem mondott neki semmit, hozzá se szólt, be se mutatkozott (hívtam, hogy bemutassam, de nem jött oda, csak intett egyet), üldögélt egy darabig, majd mindenféle köszönés nélkül hazament. Azt hittem, a vécén van, és akkor derült ki, hogy nem, amikor utánajártam, felhívtam, és akkor mondta, hogy ne keressem máma, hazament.
Gondolkoztam róla, néha nem tudtam megérteni, vagy magamat megértetni vele, emiatt többször voltunk szakításközel. Mindig ugyanarra a pontra jutottam, neki nem fontos a szex, de mással sem hajlandó ezt kompenzálni. Úgy láttam, hogy a hosszas előjáték sem segít ezen. Önellentmondást éreztem, mert az ilyen típusok attól félnek, hogy elhagyják őket, és emiatt nem tudják elengedni magukat, de pont ezért következik be az, amitől félnek.
A lényeg, hogy javasoltam, folytassuk az életünket külön, amit ő látszólag vállvonással és bezárkózással, szótlansággal fogadott, majd 3 nap múlva azt írta, hogy cserben hagytam őt... Mit gondoltok? Tényleg túl hamar adtam volna fel? Ha valaki nem beszél az érzéseiről, akkor mit tudok tenni, hogy ne lépjek át nála egy olyan határt, ami már kényelmetlen neki?
