„A nők azáltal, hogy leértékelik a férfiakat, önmagukat is leértékelik, a két nem márpedig egymás nélkül nem tud kiteljesedni” – Egy kimerítő esszét kaptunk, melyből megtudhatod, hogy a nő valódi szerelmet csak a nála minden szinten tökéletesebb férfi iránt képes érezni, az alacsonyabb szintűhöz pedig vagy a mulandó szenvedély, vagy az érdek hajtja.
Fedezd fel és használd! Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sokat gondolkodom mostanában azon, hogy merre is tartanak ma a kapcsolatok. Nőként azt látom, hogy a férfiak egy bizonyos hányada nem tudja, mi a dolga. Nem szexuális értelemben, azt nagyon is tudja. Valahogy az ősi, archaikus eszményt hiányolom. Nem a nagy hódítót és a mindent megoldó támaszt keresem, hanem az önmaga férfi természetében magabiztosan mozgó férfit. Néhány mai férfi a létezés rendjéből kibillent, állandóan (és elsősorban) önmagát kereső, gyakran a nemi szerepében is kételkedő ember, aki az adottságait leértékelve bolyong a világban. Vágy az van benne, úgy érzi, mindig azt kell megvalósítani minden áron, a többi meg kit érdekel. Pedig egyetlen férfi sem élhet boldog kiteljesedés nélkül, a letölthető lányok meg nem sokat tudnak nyújtani.
A régebbi férfi eszményképekhez hasonlítva a mai férfiakat, a korábbi nemes tulajdonságaik megcsúfolását és szereptévesztést tapasztalok. A férfi már ritkán teremtő, ritkán vezető, nem irányító a kapcsolatban (ha megpróbálkozik vele, az hamar elnyomássá válik, mert rossz eszközöket választ, azt hiszi, az erő a megoldás) és ebben mi nők is hibásak vagyunk, hisz nem volt mellettük egy olyan nő, aki őket jó vezetővé tette volna, szeretettel és támogatással, nem pedig elváráshalmokkal és jogtalan követelésekkel. Valami összezavarta ezt a korábban egészségesebben működő szimfóniát, melynek csak látszólagos nyertesei vannak. A férfi fokozatosan hátrál az élet játéktábláján, végül lelép róla, feladja, és olyan félreértetten férfierőt jelképező segédeszközhöz nyúl, mint például a pia. Valahol csendben szisszen egy sör és ennyi volt. Ezeket a torzulásokat nem lehet helyrehozni a lelki deformációk és tévképzetek felszámolása nélkül. A nők azáltal, hogy leértékelik a férfiakat, önmagukat is leértékelik, a két nem márpedig egymás nélkül nem tud kiteljesedni.
Alapjainál kéne átértékelnünk szerepünket a világban, hogy visszataláljunk a helyes útra, és hogy egyszer majd a „csajokból” és „pasikból” újra Hölgyek és Urak legyenek, szimbiózist alkotva, a különböző célú kizsákmányolások helyett. A nő szeretné a férfit szolgálni, ebben örömét leli, természetes önmagára talál, de nem azon az áron, hogy ez egyirányú mindig. A magára talált férfiból újra hős lehet, a nőkből pedig teremtő és megtartó.
A jelenlegi zűrzavaros, kifordult állapothoz jelentősen hozzájárult a nők túlzásba vitt emancipációs ámokfutása is, kiléptek az eredeti szerepükből, királynék akarnak lenni, nulla ráfordítással, legfeljebb hangos, nagy szavakkal, de nincsenek hatékony eszközeik, se méltóságuk, kapkodnak és nem a megfelelő embernek nyújtják a szívüket, nem annak, aki kiegészítené őket. Végül csalódnak, nem is egyszer, és csak rakódik a sok-sok csalódásréteg megsebzett lelkükre, bizalmatlanok lesznek a következővel, nem találják helyüket a világban, és azt, akiért feláldozhatnák magukat (mert hol van ma már olyan férfi, akiért érdemes lenne feláldozni bármit is? - gondolják ) érzelmileg kiszikkadnak, nem tudnak már a szívükre hallgatni, mert a sok csalódásból tanultak, és az odaadásnál erősebbé vált bennük a bizalmatlanság, az azonnali eredmény és a hatalmaskodás vágya. Már nem nő akar lenni, hanem valami más. Ő se tudja, mi.
A szikkadt lelkű nő párválasztáskor inkább már mérlegel és az eszére hallgat. Logikai és gazdasági alapon dönt, elfogadja az előnyösnek tűnő ajánlatot. Kiváráshoz már nincs se ereje, se türelme. Az életben azonban nincs minden adottság együtt, a gazdag férfiak néha nem a legmegfelelőbbek. És itt van egy titok: a nő valódi szerelmet csak a nála minden szinten tökéletesebb férfi iránt képes érezni, az alacsonyabb szintűhöz vagy szenvedély, vagy az érdek hajtja. A testi élvezetek pedig csak ideiglenesen tudják feledtetni és elfedni a különbséget. Lassan az is bekerülhet a Google leggyakrabban beütött kérdéseinek listájába, hogy „Hogyan legyek szerelmes?” - már ez se fog magától menni.
Csak egy szerelmes nő képes inspirálni párját, akiben a teremtés koronáját látja. Ha a nő érzelmileg üres, nem képes megfelelően szolgálni az urát ...és jönnek a konfliktusok, a hatalmi játszmák: a nő tudat alatt igyekszik letörni a férfi szarvát, elnyomni és megalázni őt, mire a férfin elhatalmasodik a kisebbrendűségi érzés, ennek következtében elveszíti küzdőképességét, lelkesedését, rohamosan csökken a tesztoszteron is, ami újabb feszültséget generál. A pár egymásról egymásnak már nem beszél, legfeljebb másokról, mert csak mások problémáira látnak rá, így a közös fejlődés megreked, miközben zeng a lépcsőház a szenvedélypótló viták alatt, ...és máris egy ósdi sztereotípiában ragadtak mindketten. E felborult és értékét vesztett helyzetben csip-csup drámákkal élősködnek egymás energiakészletén.
Komolyan szeretném, ha valaki azt mondaná, hülyeségeket hallucinálok és ebben a kuszán levezetett eszmefuttatásban nincs semmi igazságtartalom.
Anikó