Fedezd fel és használd!  Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

A problémám ott kezdődik, hogy régen, az általános iskolás időszakom alatti családi traumáim, és a későbbi csalódásaim miatt nehezebben ismerkedem. A gimnáziumban már valamennyire összeszedtem magam, de átlagos vagyok ma is, minden szempontból. Azt, hogy átlagos vagyok, már mások is mondták, úgyhogy ezen a téren nincsenek nagy illúzióim. Jól fociztam, így az összes barátom csapattag volt, ez kötött velük össze lényegében, és ők a mai napig megvannak. Néha irigylem a sikerüket, és szégyellem, hogy én nem vagyok olyan csajozógép, mint ők, akiknek minden könnyedén megy, nem baltáznak el semmit, nem görcsölnek közben.        

               Kissé nehézkes nőkhöz közelednem, ami abból a szempontból mára jobb, hogy korábban eszembe se jutott közeledni, mert úgy véltem, ők se nagyon akarják, és csak hülyét csinálok magamból. Ez egy pszichés dolog, ami kivetült sok reakciómra. Aztán az élet mindig olyan szakra vagy melóhelyre vitt, ahol mindig férfiak vettek körbe, így ismerkedni sem tudtam volna, kihasználva azt a közvetlenséget, amit egy zártabb, egymásra utalt csoport nyújthat.

Egy kicsit kondiztam otthon, kezdetleges eszközökkel, de nem lett látványos eredménye. Sok férfias karakterűnek tartott dolog elkezdett nem érdekelni. Amikor már az önkielégítés sem villanyozott fel, kicsit aggódni kezdtem, hogy 28 éves koromban már leépül bennem a vágy, kiégek, és a legkisebb esélyem sem lesz barátnőt szerezni. Merthogy állítólag ők megérzik egy férfinál a minőséget, és hogy mire használható és mire nem.

Olyan barátnőim voltak eddig, bár nem sok, akik kiszagoltak nálam valamit, és pont a hátrányaim váltak számukra vonzó tényezővé. Mind irányítani akartak, és alázatossá tenni. Köztük volt egy kifejezetten vonzó lány is, de ő is elhagyott korán. A többibe nem tudtam beleszeretni, mert egy mondatukból vagy gesztusukból levágtam, mire megy ki a játék. Én meg a sok hátrányom ellenére mégis romantikus fajta voltam.

Próbálom nagyon odatenni magam, de félek, hogy a szerencsétlenség sorozat valahogy a génjeimben van. Nem tudok nyomulni a nőkre, és ők se adnak esélyt. Arra sem, hogy jobban megismerjenek engem, így elveszettnek érzem magam. Alapvetően kedvelnek az emberek, de van egy kedvezőtlen kisugárzásom, amitől örökké megmaradok a „kedves lúzer” szintjén. Ehhez átlagos kinézet és közepes fizu társul.
Azt javasolták, bár szerintem humor volt, hogy vegyek cukimuki kutyát és azzal lehet ismerkedni, mert séta közben odajönnek a nők hozzá és már lesz egy beszélgetési alap. ...de csak emiatt állatot vállalni nem fogok.
Az online társkeresőkön a férfiaknak ma már kevesebb az esélyük, a nők nem akarnak találkozni, nem csak szerintem, de a barátaim szerint is...ahhoz, hogy sikered legyen, műtermi fotók kellenek, és persze egy jó testi alapanyag. Egyszer fordult csak elő velem, hogy egy negyvenes nővel találkoztam, úgy véltem, szívesen van velem, sokat nevettünk, azt hittem, bejövök neki, végül lerázott. És akkor arra gondoltam, ha már egy ilyet se tudok felszedni, vége mindennek.