Nem érti, hogy már nem vagyunk együtt

2024. június 18. 07:50 - csajokespasik

       

               Ennek a kapcsolatnak már 1 éve vége, a pasi mégis feljogosítva érzi magát, hogy még mindig beleszóljon a volt barátnője életébe, sőt, kérdőre is vonja, ha olyanja van.        

 
       

                Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Miért lehet ez egy férfinél?
Mi már bő 1 éve szakítottunk és még mindig az zavarja, hogy nekem utána rögtön lett más. Még mindig konspirál, hogy biztos már akkor megvolt, amikor még vele voltam. Százszor megkérdezi én meg százszor ugyanazt mondom, hogy nem. Sőt, nem is kerestem, hanem alakult. És már belefáradtam a magyarázkodásokba. Barátok maradtunk, mert nem vagyok az a mindent elvágó típus, de most erősen gondolkodom, hogy megszakítom vele a kapcsolatot.        

       

               Én nem ütöm az orrom az ő dolgába, de nyilván nincs senkije, ha ezen rugózik még mindig. Míg együtt voltunk, abba is beleszólt, hogyan öltözködöm, és ami szerinte kihívó volt, azt szóvá tette. Ha ő meg fehérneműs / fürdőruhás nőket csodált a neten, akkor az nem volt más, csak műélvezet, természetesen. Meg kidobatott velem minden apróságot, mütyürt, amit valamelyik exemtől kaptam - mivel nem képviseltek nagy értéket, érzelmit se, ezt nem is bántam. Úgy kellett volna, hogy csak azért is megtartom őket, hogy lássa, hol a határ. Érdeklődő volt, ám olyan egyéb, velem kapcsolatos kérdések például, hogy milyen volt nekem az orvosnál, minden rendben van-e, valahogy sosem izgatták : D Az öncélú és egyoldalú kíváncsisága tehát változatlan. Szóval nem véletlenül mentünk szét.          

 

 

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr1218430281

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lorrh 2024.06.18. 08:30:36

Nem mentetek szét. Még mindig hatalma van feletted. Béna vagy.

Capillarissa69 2024.06.18. 13:07:14

Bár könnyű - látatlanban - másokat hibáztatni, azért gyakran "nem zörög a haraszt...".

Először is: Egy olyan kapcsolat, amely - feltehetőleg - testiséggel járt, evolúciósan belénk vésődött mechanizmussal alakít ki egy nehezen elnyomható kötődést a másik iránt. Ezt - már 15 éve köztudott (bár csak szűkebb körökben) - az oxitocin hormonunk végzi el biokémiai segítséggel az agyban, ami ellen semmit sem tehetünk. Az, hogy visszavágyó érzése (mellette akár féltékenysége is) van, nem lehet csodálni. Az a mechanizmus, amivel ezt el tudjuk érni, rányomja a bélyeget a következő kapcsolatokra, s azokban a kötődés egyre gyengébb és gyengébb lesz, az újabb és újabb partnerekkel, s idővel már nagyon könnyedén szakítani tudunk, akár az "igazival" is.

Másrészről ez a kötődés kölcsönös, és az ilyenkor jellemző túlmagyarázkodás, amibe akár bele is lehet fáradni. Tehát azt a kapcsolatot el kell gyászolni, és a psztból látható, hogy ez még nem történt meg.

Harmadrészről pedig bizonyos személyiség jellemzők kierősödése esetén (ez még fiatal korban történik), a napjainkban rohamléptekben fejlődő szakma szerint ilyenkor a leghatékonyabb megoldás a teljes mértékű otthagyás (= No Contact). Teljes, mert bármi is történik, NEM SZABAD reagálni rá. Ami nagyon nehéz (az oxitocin miatt), és nagy önfegyelmet igényel. Amit ilyenkor a másik fél csinál, annak a neve "visszaporszívózás" (Hoovering). Ez súlyos esetben történhet úgy is, hogy a legkedvesebb ismerőseid körében lejárat téged, igaztalan vádakkal. Itt is tilos a visszaválaszolás (mert csak ez az ő célja), és az ismerősöknek sem szabad magyarázkodni. Legfeljebb félmondattal jelezni: "Ilyennek ismersz engem?". Aki mégis otthagy, az az ő hibája, és megérett arra, hogy megszakítsuk vala a kapcsolatot.

Miért nehéz az otthagyás? Bár ez nem ide tartozik, de mégis fontos megemlítendőnek tartom: mert nagy erőfeszítést igényel. Az erőfeszítés hiánya, a motivációs gyengeség korunk egyre súlyosabb és egyre szélesebben terjedő problémája. Gyakorlatilag a fejlett nyugat társadalmainak mind nagyobb részére jellemző. Áttörést Dr. Anna Lembke (USA, addiktológus) hozott, és könyvet is írt róla ("Dopamine Nation"), amely nemrég magyarul is megjelent "Dopaminkorszak" címmel. A YouTube tele van a vele kapcsolatos videókkal (angol nyelven). A dopamin-rezisztencia felszámolása nagy kihívás az emberiség számára, és ezt a "méregtelenítési" folyamatot nem biztos, hogy egy világra szóló rombolással kellene kikényszeríteni. Szerintem az emberiség mára felnőtt annyira, hogy ne a történelemből jól ismert módszert alkalmazza, hanem találjon más megoldást. Pl. amit Lembke javasol.

Sztravinszka 2024.06.19. 13:15:25

Poszter guglizzon pszichológia videókat határ, határhúzás témában. És azonnal építse le ezt a fickót.

VOGAben 2024.06.19. 18:17:16

A végletek találkozása. A maguk módján mindketten sajnálatra méltóak. Tovább kellene lépni és hagyni az exeket békében. Tipikus történet.
süti beállítások módosítása