Az ötvenes Tomika és én

2024. július 05. 07:48 - csajokespasik

       

               „Az anyja Tomikának szólítja, ami nem olyan nagy baj, viszont az összes haverja is. Szerintem azt a felnőttet becézik, akit nem vesznek komolyan” – Levélírónk úgy érzi, hogy egy házasság már nem sokat változtatna a jelen helyzeten, olyannyira, hogy még egy anyós is állandóan jelen lenne.        

 
       

               Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Van egy párom, és néhány hete elmentünk pár napra nyaralni, úgymond. Egerbe. Láttam, hogy nagyon jól érzi magát, ahogy én is, szuper volt minden, még azzal is viccelt, hogy ezek a mézesheteink – nem vagyunk házasok. A párom egy ötvenes férfiember, és az érdekelne, hogy mennyire normális, hogy egy érett korú ember naponta kétszer beszél telefonon az anyjával, és gyakran ő hívja, tehát nem a muter.        

       

               Elviszi vásárolni, heti háromszor. Gyakran megy fel hozzá ezen kívül is. Biztos én vagyok az előítéletes, mert nekem az anyámmal nem ilyen a viszonyom – azt sem tartom kizártnak, hogy ez a normális. Az anyja Tomikának szólítja, ami nem olyan nagy baj, viszont az összes haverja is. Szerintem azt a felnőttet becézik, akit nem vesznek komolyan, pedig nem egy mafla ember, viszont azt se állítanám róla, hogy magabiztos és határozott.
Olyannak érzem magunkat, akiken egy házasság már nem sokat változtatna. És ettől tartok. Aztán rettegve várnám a percet, mikor döbbenek rá arra, hogy már én is Tomikázom őt.          

 

 

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr8618440973

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bz249 2024.07.05. 09:11:11

Eztet most nem ertem. Ha Tomika otvenes, akkor a pelankazzatok a gyereket mar nem jatszik, a pelenkazzatok egymast meg nem... viszont akkor miert nem lehet ezt az egeszet a szabadidopartnerseg szintjen kezelni? Osszejartok, csinaltok olyan dolgokat, amit mind a ketten szerettek (pl. dugas) de ezen kivul mindenki eli a maga eletet.

Kulics 2024.07.05. 10:14:30

@bz249: újabb izzadtságszagúra gányolt valóságalapot nélkülöző poszt.

Tamás = túl komoly
Tomi = mosópor
Tomika = ez marad baráti megszólításnak
Tomcsika = kisbabás megszólitás

Capillarissa69 2024.07.05. 15:25:36

Valójában egy komoly, széleskörű társadalmi problémának egy töredék-vetülete világlik ki számomra a posztból.

"We are the world, we are the children"

Egy burkolt, s eddig ki nem elemzett freudi elszólás lappang a majd 40 éves dal címében (és refrénjében). A boomer nemzedék írta, akiket a II. világháború utáni, újjáépítő nemzedék szült, és nevelt fel. Azzal a rejtett gondolattal, hogy "Soha többet ilyet! Mi mindent megadunk nektek, hogy ne kelljen ilyesmit újra végigcsinálnotok!". És ez, az íly módon elkényeztetett (egyeseket meg elhanyagolt) nemzedék "ifjúság"-ként magára talált, ezen szülői örökségük árnyékában. Lázadtak ugyan, de gyerekek maradtak. S élvezték, hogy azt csinálnak amit csak akarnak, mint az elrontott gyerek. Ők lesznek a világ urai, hiszen rengetegen voltak a korább nemzedékhez képest.

Gyerek-felnőttként utódaik (ma nagyrészt 50-60-asok) többsége olyan lett, amit ma szülősített gyereknek (parentification) nevezünk. Ők az elkényeztetett boomerek pót-mamái, akikre felnőtt korukban is ott ragadt a szülői szerep, ám már ők sem váltak eléggé felnőtté, a szülőről való leszakadásuk csorbát szenvedett, elmaradt. Ők az anyjuknak, apjuknak a kicsi fiacskái, lánykái (nevük megmaradt a gyermeki) akik továbbra is "jól nevelt szülőként" kiszolgálják a gyermeksorú szüleiket, akiknek mindent szabad, mert ugye ők a világ urai.

S ugyanez tovább öröklődik a kényúr/rabszolga szerep váltakozásával generációról generációra, mamahotellel, és papabankkal fűszerezetten. Kihalni attól fog, hogy egyre kevesebb utódot vállalnak, mert "nem nekem való" (kényúr), vagy "elegek erre nekem a szüleim" (rabszolga), attitűddel megáldottan gondolkodnak. (Párjuk legtöbbször a másik táborból való.) Persze, ha jön valami, ami az ifjabbakat megtizedeli, akkor ez az elfogyási folyamat (bizonyos körök elgondolása szerint) gyorsabb lesz. Egy ilyen 100 évvel ezelőtti elgondolás indította be ezt a kb. 4 generációs folyamatot.

Van ahol ez súlyosabb formában zajlott, van ahol enyhébben, és nem mindenki volt részese, de az egész társadalom lett szenvedője ennek, s olyannyira, hogy egyénenként, a feltörő szégyenérzet miatt senki sem képes vállalni: "én is közülük való vagyok."

Kovacs Nocraft Jozsefne 2024.07.05. 23:41:11

Hava Tomika ötvenes, akkor az édesanyja hetvenes, de meglehet 80 is. Bármikor érheti bármi baj. Nem értem, mi a baj azzal, ha naponta kétszer beszélnek.

Mellesleg sokan örülnének, ha még beszélhetnének a szüleikkel, csak azok már nem élnek. A haláluk után már késő, addig kell beszélni velük, hallgatni őket - akkor is, ha már unalmasak -, amíg élnek. Sokan visszasírják azokat az unalmas beszélgetéseket, bármit megadnának azért, hogy még élnének a szüleik.

Bocsánat, ha túl érzelmesre sikerült a kommentem. A posztolónak meg azt üzenem, hog addig örüljön, amíg még van kit felhívnia, akár naponta többször is.

Sztravinszka 2024.07.06. 08:00:08

@Kovacs Nocraft Jozsefne:
Nekem ugyanezek jutottak eszembe a posztról. És hogy a piszter írásából lejön, hogy nem szereti a párját. Nettó baszogatás zajlik ahelyett, hogy élvezné, hogy jól érzi magát vele.

Dænerys Targaryen 2024.07.06. 22:03:37

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Akkor lehet örülni a szüleid életének ha jó a kapcsolatotok. Ez sajnos egyáltalán nem evidens. Roppant sok szülő személyiség zavaros és elnyomó, valamint a gyerekek is tudnak önző disznók lenni. Két lelkileg normális, egymást szerető fél kell egy jól működő kapcsolathoz. Ez az én tapasztalataim szerint elég ritka.
Ha neked ilyen szüleid vannak/voltak akkor ritka szerencsés vagy.

VOGAben 2024.07.07. 12:38:43

Tomi okos, anyuval mos! Hát ez az, én 38 éves voltam amikor anyám is leköszönt... A száma ma is itt van a névjegyzékben... sajnos sok jó barátéval együtt, akiket már hiába is hívnék... Ezt el kell fogadni, ez az élet rendje. "Élünk s meghalunk, kívánj szép álmokat!" A becézés meg alap. A szeretet jele. (jó esetben...) Nekem a családnevem alapján van becenevem, több fokozatban, így alakult. Aki ezen agyal, az nagyon ráér. Most az jutott az eszembe, hogy egy egyszerű nő kb. húsz éve, azért választotta a gyereküknek a Zalán nevet, mert azt nem tudják becézni. (Az ökör...) Nanosec alatt kérdeztem vissza, hogy a Csöpi, Csucsu, Tuszi, Törés, Toszi barátaink becenevei ugye, hogy nem is emlékeztetnek a Zsigmond, László, István, vagy a Dénesre!? Volt nagy röhögés. Nem kell ezt túlgondolni, meg mást sem. Eleve ötvenes korban ismerkedni, maga a kompromisszumok eszenciája. Amúgy meg negyvenesekkel még karcosabb, mert ott még egy kiskorú is bejátszhat, vagy több. Szóval, hajrá!

Kovacs Nocraft Jozsefne 2024.07.07. 13:17:31

@VOGAben:

Jó régen történt, egy vasárnap délelőtt németórát tartottam pár 10-12 éves gyereknek. Édesanyám épp látogatóban volt nálam, és olyankor ő szokott főzni. Már a németóra vége felé jártunk, mikor Édesanyám benyitott és megkérdezte:

- Mókuskám, kezdhetem főzni az ebédet?

Jólnevelt gyerekek voltak, nem nevettek túl hangosan, de majd' szétpukkadtak, alig bírták visszatartani a hangos röhögést. Persze én is jót kuncogtam. Hazafelé menet biztos bepótolták.

Onnantól kezdve már soha nem voltam Mókuska. :)

VOGAben 2024.07.07. 16:07:03

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Ismerős a szitu ! :)) Hála az égnek, nem volt antennájuk a barátaimnak és a haveroknak sem, amikor egy csajhaver szólított az apámtól hallott, családi becenevemen! Nagyon le kellett torkollni, hogy de hát Máóqnikááá! Ezt még egyszer nem szabad! Azóta is úgy hív de már kicsi a tét... :D Meg már a Gabi bácsi is poén, pedig utáltam anno. Gabi=nőies, nem csíptem. Most meg szeretem. Másik poén, 1948 körül apám nem kaphatott Viktor utó-utó nevet, mert az imperialista stb ganyé...! Így lett Gábor-Győző. Khmmm... De Viktóriák lehettek. Na annak mi lett volna a magyarított változata? Győzella, vagy mi a tosz? :))))

Kovacs Nocraft Jozsefne 2024.07.08. 06:59:11

@VOGAben:

"Győzella, vagy mi a tosz? :))))"

Vagy akár Győzike is, ha már nem lenne foglalt a név. De az általad említett Győzella egész jól hangzik. :DD
süti beállítások módosítása