A pasi folyamatosan azt éreztette a barátnővel, hogy unja már, ám amikor az szakított vele, elkezdett olyan kedves lenni, mint még soha. De mit vár az újrakezdéstől? Miért nem érzi a szakítást felszabadulásnak, ha végig erre hajtott? Talán attól tart, nem talál még egy ilyen nőt, aki mindent eltűr neki?
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Négy éve voltunk együtt. Ő az utóbbi időben folyamatosan éreztette velem, hogy teher vagyok már számára. Mondtam, hogy akkor fejezzük be inkább. Nem vett komolyan. Vagyis olyan szinten igen, hogy azt mondta, kinek is kellenék, és hasonló kedvességek. Aztán amikor látta, hogy teljesen komolyan gondolom, elkezdett kedveskedni. Persze tudtam, hogy nem tartana sokáig egyik ígérete sem.
Mi csak elvoltunk egymás mellett, és róla mindig kiderült valami, találtam pár dolgot a telójában. De kimagyarázta. Olyan is megtörtént, hogy egyenesen a jelenlétemben érdeklődött egy haverjától, hogy ki volt az a nő, aki az előbb itt volt.
Én kimondtam a szakítást, nem éltünk állandóan együtt, simán ment a szétválás. Aztán jöttek a hívások, drága ajándékok ígéretei (lefotózta és elküldte) amiket ebben a helyzetben már nem fogadtam el, hiszen a lekötelezés lett volna a céljuk.
1. miért most ilyen?
2. miért akar visszakapni, amikor éreztette velem, hogy untatom?
3. az egész csak arról szól, hogy ő egy olyan nő mellett érezte magát jól, akit mindig marhat?
4. mit vár az újrakezdéstől? (és én mit várjak ugyanettől?)
5. miért nem érzi a szakítást felszabadulásnak, ha erre hajtott? (fél, hogy nem talál még egy ilyen nőt, aki mindezt hagyja neki?)
Azt írta tegnap, hogy egyszerűen bepánikolt, és az a baj, hogy nem értem a humorát, soha nem bántó szándékkal mondta azokat a dolgokat. Sok mindent mondott, csak saját magát nem hibáztatta. És a bocsánat szó egyetlen formája sem hangzott el. Azt írtam neki, hogy bennem azt az érzést váltotta ki, hogy nem hiszek a változásában, és inkább vessünk véget ennek most, mint addig húzzuk, amikor már mindkettőnknek még jobban fog fájni.
