„Más rendes nő biztos örült volna egy ilyen meglepinek, de én ott álltam, a lakásban rumli, a konyhában káoszállapot, semmivel nem tudtam megkínálni” – Legtöbbünk úgy van vele, hogy szeret fogadóképesnek tűnni, ha jön valaki, de ha az illető váratlanul állít be, még a lakás se biztos, hogy a legjobb állapotban lesz. Vajon a váratlan pasikból milyen következtetéseket lehet levonni a közös jövőre vonatkozóan?
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kedves Blog! Hétvégén voltam az anyuméknál, és összegyűlt ott pár család, több generáció, egy nagyobb családi ebédre. Néha szoktak ilyet csinálni a rokonoknak, vagy az utcában lakó, velük egyidős barátoknak. És mindig elcsodálkozom, hogy az idősebb generációba tartozók milyen jól megvannak, együtt tudtak maradni, viszonylag békében és harmóniában. Mondhatnánk cinikusan azt, hogy hát amikor nagyszüleink fiatalok voltak, az ő idejükben nem volt divat a válás, meg rosszabb világ volt, szűkös lehetőségekkel, egymásra voltak utalva… - jó, de akkor sem a középkorban éltek.
Eltöprengtem, vajon én fogok így élni valakivel? A mostani kapcsolatok vajon ebbe az irányba tartanak? Vagy mindenkit végzetesen megőrjített már a mai világ, ahol minden azonnal elérhető, majd gyorsan el is dobható, az érzelmek pedig árucikkeké váltak? És ha elmegy a rágógumi íze, kiköpöm. A világ már ennyire a fejünkbe szállt volna? A mélynek mondott érzelmek nem is olyan mélyek? A felszínesség népbetegség? Mindenki önmegvalósító és önképépítő már, hatalmas szabadságigénnyel, nem törődve a másikkal, csak a maga jóllétével és igényeivel? A kitartás és önfeláldozás, mint fogalmak, már teljesen értelmüket vesztették? Hiszek még abban, ma is, hogy egy viszonylag sértetlen értékrendű fiatalt, a látott szülői példa jó irányba befolyásol, és valahol megkíméli őt a rossz impulzusok befogadásától.
Van egy barátom, ő is 34 éves, mint én. Vele ilyesmiről nem tudok beszélgetni, mert más érdeklődésű, folyton rohan, és mindig „meglep”. Egy ilyen meglepetését le is írom, mielőtt valaki jóra gondol:
- egyik reggel felhívott, hogy merre vagyok. Mondom, hogy itthon. Aztán 5 perc múlva becsöngetett. Itt áll a kapuban, engedjem be. Gondolta, hogy meglep. Én meg nem voltam felkészülve, mackónadrágban voltam, zilált hajjal.
Mondta, hogy a közelben járt egy barátjánál (Reggel? Akkor ott is aludt egy tivornya után? Ezekre nem kérdeztem rá) Kérdeztem, hogy mit csinált volna, ha épp nem talál itthon, és azt felelte, akkor hazament volna. Más rendes nő biztos örült volna egy ilyen meglepinek, de én ott álltam, a lakásban rumli, a konyhában káoszállapot, semmivel nem tudtam megkínálni. Úgy terveztem, majd másnap takarítok, és akkor fogadóképes lettem volna.
Szerintem jobbak egy friss kapcsolatban az olyan helyzetek, hogy előre megbeszélünk valamit és én beillatolva, megfelelő ruhában megjelenek, és ő is szépen megborotválkozva jön, aztán beülünk valahova.
És ő ott állt most, nekem a legtűrhetőbb ruhám is mosásban volt, az ágyneműm az erkélyen...totál váratlanul ért. De ha már felhívott a kapuban, nem küldhettem el.
A lényeg, hogy kicsit megsértődött, mert nem ugrottam azonnal a nyakába…
(végül is ezek nem nagy gondok, de vajon vele fogok megidősödni, ha a hasonló dolgai a legnagyobb gondok vele?)
