Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Van egy ismerősöm, közel 50 éves nő, (legyen Orsi) akit régóta ismerek. Mindig is egy energiavámpírnak tartottam, abból a fajtából, aki az állandó panaszkodásával szívja el az ember erejét. A társaságunkból mindenki így ismeri és valahogy elfogadta, hogy beállít és rögtön elkezd sopánkodni, bármiről. Az embernek meg fokozatosan szivárog el az életkedve. Orsinak nem rég lett egy barátja, szintén a mi társaságunkból szerválta.
Orsi amúgy a korához képest elviselhetően néz ki - bár van egy kis fölöslege -, csak mindig túlhangsúlyozza a megjelenését, mindig túl sok a smink, a ruha vagy a bizsu rajta. Se család, se gyerek, és félévnél hosszabb kapcsolata még nem volt.        

               A bókokat vállrándítással fogadja, de a legkisebb kritikai megjegyzésre ugrik és robban és sértődik. Imád sértve lenni. Mivel eddig nem volt annyira zavaró és megszoktuk, meg valahol szórakoztató is, meg néha bírjuk őt, amikor normális, így nem szóltunk rá soha, elfogadtuk, kivártuk a roham végét.
Nem rég azonban volt egy botrányosra sikeredett este, amikor Orsi hangosan összeugrott az új pasijával (állítólag ezt naponta többször megcsinálja vele, onnan tudom, hogy a pasi beszámol róla egy közös ismerősünknek – amikor összejöttek, egyszer nekem is leírta, hogy mi a helyzet, őt idézve: „Orsi nem könnyű eset”. Tehát valahol azért képben van).
De most élőben láttam a nő működését én is, teljes folyamatában: panaszáradattal indított szokásszerűen - hogy pontosan miről, már nem tudom, mert ilyenkor azzal védem le magam, hogy nem nagyon figyelek oda -, lényegében kb. sajnáltatta magát, hogy neki nincs senkije, (amúgy ott ült mellette a senkije) senki nem hallgatja meg, senki nem kíváncsi rá, ilyesmi. A pasi meg hordta neki a piákat, talán abban bízva, hogy majd kimossák belőle a keserűséget. Szóval valamin összevesztek és hangoskodtak, és amikor már nem bírtam tovább, szóltam neki, hogy ezt itt nem kéne, csinálják otthon, mert mindenki minket néz. (Valahogy Orsi engem sosem tudott pincsisíteni a királynősködésével, de sokan másokat már megfőzött a társaságból, akik inkább kussolnak ilyenkor.) Így már én kerültem célkeresztbe és Orsi ki is osztott a maga kis finom, visszafogott stílusában, hogy mi közöm hozzá, amúgy egy nulla férfi vagyok, látni se akar többé, végzett velem, megsértettem az érzékenységét, ő többet ide nem jön, ne is várjuk. Csapkodva öltözni kezdett, aztán köszönés nélkül elviharzott, a csávója meg kiskutyaként ügetett utána.

Nagyon sajnálom a fasziját és próbálom megérteni őt, miért jó ez neki? Szegény annyira ki van éhezve, hogy eltűri mindezt tőle? Nem fogom fel, miért éri meg ezeket non-stop hallgatni? Találna mást, és nem hiszem, hogy Orsi annyira csodap*nci lenne, hogy ezeket valaki teljes mellszélességgel képes érte elviselni, szünet nélkül. A pasi simán találna más nőt, nem néz ki rosszul, sőt, a csajnál egy bő tízessel fiatalabb. Annyit tudok róla, hogy neki eddig csak problémás női voltak.

Nem értettem soha Orsi sopánkodásait, mert mindig volt valaki, aki megvédte, mert ezt is ki tudta erőszakolni az épp aktuális áldozatából – ja, még annyi, hogy az exeit utána nem nagyon láttuk, kerültek minket. Rengeteg csávója volt – vagy inkább túsza. Azt is tudom, hogy engem is nézegetett.
Vajon van olyan férfifétis, ami kifejezetten a terhelt, mentálisan labilis, ingadozó kedélyállapotú nőkre irányul? Vagy tényleg Orsinak van ekkora varázsa? (szerencséje?) Én valahogy ezeket nem is nevezném kapcsolatnak, max valami perverz játéknak. Nevezzetek régimódinak, de nekem egy kapcsolat vagy a boldogságról szóljon, vagy semmiről.