Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Mi négy éve vagyunk együtt. Nem könnyű a barátom mellett, de leírom, mert érdekel, hogy vajon tényleg én vagyok csak túlérzékeny?
Ha kitalálok valamit, akár programot, vásárlást, akár mást, megmagyarázza, hogy miért nem jó, és miért nincs úgy, ahogy elképzelem. Megfigyeltem, hogy végig nyugodt és kedves hangon mondja ezeket, egy idő után pedig el is éri célját. Szerinte hozzákötök fantáziált dolgokat valamihez, így nem a valóságról beszélek. Szinte soha nem kér bocsánatot, illetve főleg akkor, ha ő is úgy akarja, és érdeke fűződik hozzá, vagy tétje van – például ha megyünk valakihez és engem is vele együtt várnak, és azt látja, hogy a vita miatt nem akarok menni, ...na, akkor jár a bocsánat.        

               Vagy ha elsírom magam, mert már tehetetlenségemben mást nem tudok tenni. Vagy ha kicsit megemelem a hangom, és még így is szépen kérem, hogy csak most az egyszer ismerje már be és kérjen bocsánatot. Általában nagyon nehezen tudok nyugton maradni, ha valaki ilyen velem, de hát ő a párom. Viszont az igazságérzetem is elég erős. Egyszer azt mondta, hogy olyan megfontoltan vágok vissza, mintha egész éjszaka érveken gondolkoztam volna.

Az elmúlt időszakban 2x jött azzal, hogy szakítana, mert „visszahúzom”…, az első alkalommal is én lettem megbántva, de ő érezte sértve magát! Elmentünk egy barátjához, ahol mások előtt, egy viccesnek szánt megjegyzéssel megbántott. Mindenki átsiklott rajta, de engem a sírás kerülgetett. A szőnyeget bámultam végig. Amikor már nem bírtam tovább, félre hívtam és ott elmondtam a problémát. Amire csak az volt a válasza, hogy jó, hogy nem csináltam jelenetet, ne rólunk szóljon már az este. És amúgy láthatom, hogy mindenki elfelejtette már, semmiség volt. Ott akartam hagyni, nem is tudom, miért nem tettem meg, busszal fél óra alatt otthon lettem volna. Szóval ő olyan bölcs, hogy belelát mindenki fejébe, hogy mit és mikor felejtett el, jól van.

Később kaptam meg tőle, hogy képes voltam a semmin puffogni, és az ÉN hibám az egész. És szerinte ez nem megalázás volt... Ekkor belül majdnem felrobbantam már. Sokszor eszembe jut a megjegyzése,... előttem lebeg még most is, ahogy a többi pasi vigyorog, majd együttérzően összenéz a barátommal. Azóta már nem mindig a szokásos, lekezelő nyugodtságával magyarázkodik nekem.