Amikor egy anya folyamatos furkálódásai közt kéne építeni egy kapcsolatot, az sosem könnyű misszió, ám mindezek ellenére Posztolónk még kitart, mert piszkálja az igazságérzetét a sok alaptalan vád.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Együtt vagyok egy ideje egy lánnyal. Sokat megyünk az anyjához, aki sokat áradozik róla, hogy milyen jól jártam, mert a lánya aranyos, tehetséges, és többet érdemel mindig annál, ami van. Ha ennyi lenne, nem volna bajom. A kapcsolatunk még mindig nem tetszik neki, mert szerintem nem talál elég jónak a lányához. Furkálódik a háttérben, amit onnan sejtek, hogy egyszer megjegyezte a barátnőm, hogy nem biztos, hogy le akarja most kötni magát, + nem úgy érez, ahogy kéne.
Ezt azóta többször nem mondta, pedig szerintem beszélni kéne erről. Nem magától találta ki. Valaki telebeszélte a fejét.
Szeretem, de tehetetlen vagyok.
Amikor még nem is találkoztunk, kb. már akkor utált. Amikor még nem tudtam, miért ilyen, valamelyest megértettem, amikor először láttam az anyját. Előtte még annyit mesélt róla, hogy bulis, szókimondó, tüzes, vad és jófej. Aztán amikor megláttam, az volt a véleményem, hogy szerintem inkább hangos, idétlen, a kiguvadó szeme pedig magas vérnyomásról tanúsodik... és amúgy nem bulis, hanem bipolár, inkább így mondanám.
Sok olyan kitalált dolgot hallok vissza, amik teljesen alaptalanok és bántják az igazságérzetemet. Ezek ellenére hülye vagyok, ha kitartok, mert nem szeretném, hogy az anyja befolyása alatt legyen? Igen, dolgozni kell még a kapcsolatunkon, de az anyja nem sokat segít ebben.
