Az anyja mindig ránk jár

2026. január 15. 07:40 - csajokespasik

A barátnő úgy érzi, nem az ő dolga a határok kijelölése annak kapcsán, hogy párja anyukája meddig mehet el, pedig mindig is kényes volt a privát szférájára.

Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Sziasztok! A mi kapcsolatunk igazából működne (én 35, a párom 46) csak a képben van még valaki. Egy másik nő. De nem szerető : ) hanem az anyukája! Úgy néz ki az életünk, hogy egy házban lakunk és az alsó szinten lakik ő. De mindenért átjárkál, napi szinten. Ha kell valami, azért, ha unatkozik, azért. Van kulcsa. (És nem a legjobb időben hozakodtam elő azzal, hogy vegyük el tőle, mert tavaly karácsonykor javasoltam, félig viccnek szánva… : ) valahogy addigra gyűlt össze bennem. Persze nem vettük el.

Mi lenne a megoldás, ami mindenkinek jó ? Volt már a párommal vitánk erről, de annyi lett, hogy elmondta, őt nem zavarja ez, és az anyja olyan, hogy mindig zsizseg, pedig már nem fiatal, és csak segíteni akar ...és más örülne ennek, és milyen hálátlan vagyok. Indokolatlanul ! Mert a muterjának jót tesz, ha törődhet velünk. Mert az ő házassága tönkrement, és szüksége van bensőséges családi légkörre. Ez oké. De nem ilyen szinten. Így kicsit sűrű nekem. És én az ő anyjának nem mondhatom meg, meddig mehet el, nem jelölhetem ki a határait. Szerintem túl szoros a kapcsolatuk. Csak nem egyedül él. Itt volnék én is. Én meg mindig is kényes voltam a saját privát szférámra.

8 komment

Capillarissa69 2026.01.15. 11:36:30

Népbetegség! Ahogyan a mamahotel, vagy a papabank is (valójában a mamamhotel egy változata). Tanulmányok, könyvek szólnak róla. Ténylegesen a parentifikáció és az infantilizáció - ismétlődő - páros áll mögötte.
A II. VH végén kezdődött, amikor is megszülettek a Baby-Boom gyerekek irdatlan mennyiségben. Ma a boomer korosztályt (ill nálunk a Ratkó gyerekeket) értjük alatta. A háború traumái nem múltak el nyomtalanul (sőt napjainkra súlyos mentális válságot generáltak), A veterán nemzedék sittet, sódert lapátolt az újjáépítésben, és kimondva vagy kimondatlanul "soha többet ilyet" szellemben nevelte föl gyermekeit "neked mindent megadunk, ne kelljen szenvednek" gondolatokkal, vagy éppen a traumáitól elhanyagolva őket. De a viselkedésük - ma transzgenerációs tarauma néven - ráterhelődött erre a korosztályra, aki lázadozva, de egy jó részük elkényeztetve GYERMEK maradt, nem tudatosultan, de várva a környezetétől a gondoskodást, sőt ehhez kiépítve a fogyasztói társadalmat, így attól és saját gyermekeitől is. Az ezutáni újdonsült X nemzedék-ben alakult ki a "szülősített gyerek" a veteránok által infantilizált, s akkor még lelkes boomerek vágyott pótszülőiként. Ők is gyermekek maradtak mentálisan, de működött az ellesett (de a régi koroktól idegen) szülői minta is, mellyel aztán sokan visszaéltek. Gyermeküket továbbra is gyereknek tekintették, s ezt bizonyos előnyok reményében az utódok is elfogadták (pl. mamamhotel). Az X-eknél már tombolt a Szexforradalom, mikor megszülettek, s J.D.Unwin - 1934-es kuatatása ("Sex and Culture") - alapján előre megjósolható lett 2-3 nemzedék uán (azaz mostanra datálva) egy olyan társadalmi összeomlás, amely 15 fellendülő majd összeomló civilizációban következetesn megtörtént. (ettől, és soha mástól, de ettől mindig). Természetesen korosztályi átfedések is vannak, de figyelembe kell még vennünk azt a tényt is, hogy a háború és béke váltakozása az utóbbi évszázadokban egy kb. 100 éves ciklusokban zajlik. Vagyis a mai, a 100 évvel ezelőttiből ered, mentális úton, korosztályokon át kibontakozva.
Megoldás? Szinte nincs is, s azok a vezetők akik tudnak róla, cinikusan a háborút erőltetik, amely mindent újraindít.
Egy anyának nagyon fájó, s komoly szenvedést okoz a gyermekéről leszakadni, még hosszú évtizedek után is (emiatt figyeltek fel a szülésnél nagy mennyiségben felszabaduló oxitocin, soha el nem múló, s kötődést generáló hatására - amely a szexben is jócskán hat, mert ott is sok az oxitocin, az endorfin mellett). S ezt az érzést lebontani, terápiás eszközökkel is nagyon hosszú. S gyakori, hogy házasságok mennek tönkre miatta, ha - nem ritkán - ez személyiségzavarral párosul, pokollá téve egy különálló, független család életét, az állandó kritizálásokkal.

Hát ebben a mérgezettségekkel teli, társadalmi levesben él a fejlett nyugat, és halad egy kérdéses jövő felé.

Válasz erre

Sztravinszka 2026.01.15. 12:27:53

Kurrrva gáz a mama, de a fiacskája is. Kezd el kijelölni a határaidat, kezdetben udvariasan. De ez amúgy reménytelen, együtt fogsz élni a problémával.

Creativus 2026.01.15. 13:22:08

@Capillarissa69:
Kiegészítésül javasolnám elsőként az 1985-ös slágert ismerni: We are the World, we are The Children!" c. számot, amit - mint tapasztaljuk 40 év után - Kérése nem jött be! Persze, hogy nem, hiszen benne van a Freudi elszólás is: Mi vagyunk a gyerekek! Tényleg azok maradtunk mindannyian, felnőtt testben élve, és már akkor is elkényelmesítve az egyre növekvő bőségtől, az élvezetektől, a kényelemtől, s ennek hatásától: gyorsan megunjuk, még több kell belőle, vagyis észre sem vesszük, hogy jólétben élünk, semmi sem elég, mint a gyerekeknek sem.
Második pedig alapműként a Pink Floyd "The Wall" c. lemeze, amely YuoTube-on (nem mobilon) föliratozottan, s magyarra fordítva végighallgatható (bár hosszú), s abban - e témához kapcsolódva, a "Mother" c. - zenéjében könnyed, de szövegében sokkoló - számot. Az utolsó (előtti) sora is figyelmeztet, hogy (anyaként) "...te örökké az én kis babám maradsz...". (az utolsó sor arra a falra utal, amelyet gyerekkorunk óta építünk magunk köré, hogy megvédjen az élet könyörtelen durvaságaitól).

Lorrh 2026.01.15. 15:16:26

ezt besz*ptad kedves poszter, nincs megoldás. Te a mamával és fiacskájával fogsz együttélni. Ennyi.

látjátok feleim szümtükkel 2026.01.15. 21:43:43

@Capillarissa69:

Nem is tudtam, hogy mi a fejlett nyugaton lássuk mindezt a gyes bevezetése óta. Akkor kezdtek nálunk a ráérős anyukák ráülni a gyerekeikre. Aztán ott is feledkeztek, mert a szüleiktől azt tanulták, hogy a gyerek ne pofázzon, azt csinálja, amit mondanak neki, mert ők adják a pénzt. Ezt még a saját szüleiktőkl tanulták.

Poszter örüljön, mert a mama sem fog örökké élni, addig bírja ki. Ez még mindig jobb, mint megöregedve a mama halála után egyedül élni. Persze egy gyerek sokat változtatna apuka hozzáállásán, mert a gyerek leelőzné a rangsorban a mamát. Tapasztaltam egy rokonéknál.
Rokonságban több lány nem is ment férjhez, mert anyuka rövid pórázon tartotta őket, és érzelmileg zsarolt.

Lúdvérc 2026.01.16. 12:31:00

Kb 10 év múlva, te már a következő vagy sokadik kapcsolatodban leszel, a csávó meg magányosan él az anyjával, vagy egyedül, az anyját is megutálva, amikor rájön, hogy mi történt és miért maradt egyedül. A jó hír, hogy úgy tűnik neked van egészséges önbecsülésed és érzed, hogy ez nem oké. Sajnos az esetek többségében teljesen felesleges neki ezt felemlegetni, írták itt, hogy ez nem más, mint a parentifikáció jelensége. Van némi esély, hogy a párod felismerje, de ahhoz valószínűleg kell pár szakítás és egyedüllét. Mondanám, hogy menjen el pszichológushoz vagy olvasson el erről egy könyvet, de úgyse fog. Saját példámból kiindulva az ilyen férfiak ezt természetesnek veszik, így nőttek fel, így életük drasztikus megváltozása (nő nélkül maradás huzamosabb ideig) nélkül nem fognak változatni. Arra ne vegyen senki mérget, hogy a fiacskáját kisajátító mama nemsokára elhalálozik és megoldódik a probléma, általában a felnőtt gyerektől szerzett energiával jó sokáig eléldegélnek az ilyen "anyák".
Azt viszont érdemes megnézned alaposabban, hogy vajon miért választottál ilyen pasit, miért vonzódsz hozzá. Nehogy a következő is pont ilyen legyen. Jobban jársz, ha ezzel foglalkozol, mint a párod és anyukája életét próbálnád megoldani.

Lorrh 2026.01.16. 17:47:47

@látjátok feleim szümtükkel: simán elélhet egy szülő a gyereke 65-70 éves koráig. Odáig persze bírja ki, utána már ő is mehet a jedóba. Izgalmas jó tippet adtál.

látjátok feleim szümtükkel 2026.01.17. 06:38:03

@Lorrh:

Rokon gyerekek együttt élnek az anyjukkal. Az egyik családos, a másik szingli. A családosnak miután lett gyereke, egyre inkább a felesége és a gyereke mellé áltt, ami a mamának nagyon nem tetszik, de kénytelen eltűrni, mert nem tud mást csinálni. Megokosodni sosem késő.